Mészáros Klára: Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból (Lendva, 2004)
életébe, megemlékezik fontos személyiségekről, az egyetem hétköznapjai mellett ír az ünnepségekről, színjátékokról, feljegyzi az építkezésekkel kapcsolatos tárgyalásokat és a munkák menetét, leírja azokat az akmális politikai eseményeket, amelyek a tudomására jutottak. Nem hiányoznak a személyére vonatkozó utalások, és a latin szövegkörnyezetben felmerül egy-egy magyar kifejezés, esetleg humoros megjegyzés is. Habár a kézirattal többen is foglalkoztak, felhasználta például Fraknói a Pázmány-életrajzához, a nagyszombati építkezésekkel kapcsolatban Dubnicky, Stibrányiová, Simončič, az utóbbi időben értékes áttekintést készített róla Báthory Orsolya, de a kézirat teljes feldolgozása még várat magára. Szintén a Budapesti Egyetemi Könyvtárban található kézirata a jezsuita rend osztrák provinciájának korai történetéről. Erre a munkájára többször hivatkozik Antonio Socher is a História Provinciáé Austriae Societatis Jesu című könyvében."6 Ugyanazon a helyen őrzik Pázmány Péter halálára írt elogiumát. A zágrábi kollégium történetét tartalmazó kézirata a zágrábi Nemzeti Könyvtárban található."7 Fentebb már említettük, hogy a Soproni Kollégiummal kapcsolatos írásainak gyűjteményét 1639-ben beköttette: Litterae Originales circa Collegium Soproniense najdemo v zagrebški narodni knjižnici"7. Kot smo že zapisali, je svoje beležke o kolegiju v Sopranu leta 1639 dal zvezan pod naslovom Litterae Originales circa Collegium Soproniense Societatis Jesu. Ta dokument je v knjižnici evangeličanske cerkve v Sopranu. Sándor Payr je obdelal nekatere dokumente iz zvezka"8, nimamo pa informacij o popolni obdelavi gradiva. Tudi njegov rokopis História Collegii Soproniensis govori o Sopranu. Znano je še njegovo pismo, napisano jezuitu Dánielu Vásárhelyije Na temeljih teh ugotovitev je jasno, da poznamo le del Dobronokijeve rokopisne zapuščine. Za dostojno poznavanje njegovega življenja, osebnosti in dela je nujno obdelati ves material v rokopisu. György Dobronoki je ena najpomembnejših jezuitskih osebnosti prve polovice sedemnajstega stoletja. Za opravljanje poklica so ga pripravili najbolj sposobni jezuiti njegovega časa. Pázmány ga je kot najbližjega sodelavca imel za enakopravnega partnerja. Zaradi svojih sposobnosti je opravljal organizacijske, gospodarske in diplomatske naloge. S svojo predanostjo je v interesu reda, dijakov in vernikov vse življenje služil poslanstvu, ki mu je začel slediti v svoji mladosti, hkrati pa je skromno ostajal v ozadju. Ob pregledu 32
