Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
A Petesházi Horváth József Művelődési Egyesület hímző szakköre
„Az iskolában minden héten volt egy óra kézimunka, a fiúk faragtak, a lányok meg kézimunkáztak. Az édesanyám is nagyon szeretett kézimunkázni, varrni, talán átörököltem. Kiskoromtól fogva én mindig varrtam. A háború alatt nem volt cérna, akkor nem lehetett. Később már, amikor férjhez mentem, gazdálkodtunk, állatok voltak akkor is mindigvarrtam. Ez lett a kedves szokásom." „Nekem megvolt a dédöreganyámnak apacsája is. Elhatároztam, hogy varrók olyat mind a két lány unokámnak, hogy emlékezzenek rá, hogy a dédnagymama ilyenpacsát hordott a fején. És akkor Hármasmalomban a Baracska Károly né tanított meg lukat varrni, én addig nem tudtam. Nagyon sokrégi mintát összegyűjtöttem azóta. Valami húsz régi darabot újra kivarrtam és odaadtam a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetbe. De nem sajnálom, mert ott még legalább száz évig meglesz. ’’ „A bújtatásos öltés apró volt. Ami eredeti az eredeti. Én láttam férfi ingeket bújtatással kívánva, ami nem volt kirajzolva, hanem szál szám olvasták, két-két szálanként. Az milyen apró volt! Lakosból volt egy ing, az olyan gyönyörűen bújtatással volt kivarrva, de az is olyan apró volt. Tehát ha meg akarjuk tartani a régi mintákat, törekedni kell az eredetiségre." „Én, mint csoportvezető télen kicsit hamarabb eljövök és be isfűtök, összerakom a mintákat. ” „Mikorén kislány voltam, összeszámítottam, hogy akkor tizenhét népviseletben járó asszony voltittPetesházán.Az én öreganyám is 1936-ignépviseletben járt. Arra is emlékszem, hogy 1941 -ben elmentünk a templomba Lendvára és öreganyámnak a testvére az még mindig népviseletben volt. És a templomtéren többen körbeállották és fényképezték, az meg csak húzódozott, mentei, hogy őt ne fényképezzék. Azt népviseletben is temették el. ’’ „Itten megvitatjuk az ügyes-bajos dolgainkat, megbeszéljük a faluban történteket, társadalmi életet élünk." „Ila, a mi vezetőnk egy nagyon barátságos ember, aki szeret viccelni, szeret beszélgetni, nagyon kedves és nagyon jó szakember." „A kezem se jó már és keveset is látok, de a hímzést nem akarom még abbahagyni. ” „Az én anyukám sajnos korán meghalt és nem tudott megtanítani hímezni. Nagyon örülök, hogy legalább itt a szakkörben megtanulhattam. ” 57
