Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)

A Pártosfalvi Rózsa Kézműves Egyesület hímző szakköre

„Most már nincsenek állataim, de a mezei munkát még magam végzem. Ültettem tököt harmincöt áron, van telkem is, kertem is, a magunk számára szinte mindent megtermelünk. Estére elfáradok, lefekszek aludni, hajnali három és négy óra közt felkelek, aztán fél hétig varrók. Legtöbbet akkor varrók."

„Nagyon sokat köszönhetünk a Margit néninek meg az Irénke néninek, annyi szép dolgot megtanultunk tőlük. Nagyon megkedveltük őket, meg talán ők is bennünket, le is tegeztük egymást, hogy mind egyekvagyunk. A Margit néninek szót kellfogadni, mert aki nemfogad szót, annak nem lesz szép a munkája.”

„Nehéz megtalálnom az időt a hímzésre, mert440 darab sertésünk van, megnagy parasztgazdaságunk. De amikor aférjem, meg a fiam futballmeccsre megy, akkor én ide eljövök és a kézimunkával kikapcsolódok. Utána mindig elmegyünk egy kávéra, elmondjuk a bajunkat, bánatunkat, könnyebb így kicsit az élet.”

„jaj, ha lehetne én minden vasárnap jönnék! Kicsit nevetünk, kicsit vígan vagyunk. En már legalább húsz éve szerettem volna, ha lett volna ilyen csoport, de nem akadtam társakra. Most utóvégre sikerült.”

„Na most mondja meg, azokon a hosszi téli estéken ki bírja annyit nézni azt a televíziót? A kézimunkázás sokkal okosabb dolog.”

„A magyarok alatt jártam iskolába, ott kötelező volt a kézimunka óra. Valamikor nagyon sokat varrtam, de már nagyon fájnak a szemeim, nem látok varrni. A szakkörbe azért még mindig szívesen eljövök, mert azt is jó látni, hogy mások dolgoznak, mega társalgás is hiányzik.”

„Első éven csak kiállításra jöttem a pártosfalvi asszonyokhoz, hogy megnézzem, micsoda csodás munkáik vannak. Aztán kérdezték, hogy volna-e kedvem csatlakozni? Nekem volt, mert már tudtam kézimunkázni. Itt meg annyi csodálatos mintából lehet választani, meg kicsit elfelejtjük a mindennapi gondokat is. ”

55