Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)

A Hodosi Őrség Művelődési Egyesület hímző szakköre

„Az ember; ha idejár, nem lesz depressziós, mert társaságba jár. Itt szórakozunk is. A legfontosabb meg az, hogy ne haljanak ki a régi szokások."

„Én Óriszentpéterről járok ide a Szidivel. Nagyon érdekelt a kézimunka, ezért szerettem volna becsatlakozni a csapatba. Megvolt egy személyes okom is. Kilencvenegyedik évfordulója van ma a trianoni elcsatolásnak és az én édesanyám az itt született. Ha nincs Trianon, akkor én is hodosi vagyok.”

„Minálunk a kézimunkázás mindennapos jelenet volt, különösen a téli időben, de az óvodában is tanultam kézimunkázni a Muszter Jolán nénitől. Akkor ez úgy volt, hogy egy lánynak el kellett tudni készíteni a stafírungját és a nők ezzel foglalkoztak. Anyukám kötelességének érezte, hogy engem megtanítson rá. Aztán óvónőképzőbe mentem Mariborba és ott is tantárgyként tanultam a kézimunkát."

„Magyarok alatt jártam elemi iskolába és ott kötelező tantárgy volt a kézimunka. Második osztályban első munkám egy tálcaterítő volt, rajta egy téli kép gyerekekkel. Harmadik osztályban kötést tanultunk, de azt nemigen szerettem, negyedikben lett volna a horgolás, de sajnos mindent másképp alakított a háború..."

Man érdeklődő az iskolások közül is a hímzés iránt, lehet, hogy elindult valami. Ami nagyobb baj, hogy akik most középkorúak, azok egyáltalán nem érdeklődnek. Tehát a gyerekek érdeklődnek, de a szülők nem. Ez az a korosztály, akik anyagilag mindent megkaptak, így az érdeklődés nem ébredt fel bennük a közösségiránt. Egyszerűen elvannak csak saját magukkal és az önbizalmukkal, nem keresik a kapcsolatokat. Annak viszont örülök, hogy a gyerekeiket elhozzák..."

„Aki idős, az már egyre többet gondolkodik azon, hogy felesleges és egyre több a betegsége is. Amikor kézimunkázok, nem érzem se azt, hogy felesleges vagyok, se a fájdalmat.”

„Többet ér az életed, ha több mindenhez értesz. Ha nem csinálsz semmit, az csak egy haszontalan időtöltés. Én nem tudok csak úgy leülni, hogy ne csináljak semmit. "

„Egy régi házba az asztalterítőket hímezték, de csak a szobai asztalra. Hímeztekfalvédőket, esetleg kispárna huzatokat, meg a polcos stelázsikra is kivarrott kézimunkát raktak, az ágyneműbe meg esetleg monogramot varrtak. ”

„Azért jöttem ide, mert nagy kívánságom volt, hogy megtanuljam a magyar vidékek hímzésmintáit.'’

45