Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)

A Gyertyánosi Hajnal Művelődési Egyesület hímző szakköre

„Az anyukám is nagyon szépen tudott kézimunkázni, ő lánykorában Karlovácon dolgozott egy varrodában. En tőle már nagyon sok öltést megtanultam. Később jártam szakkörbe Hármasmalomba, a Baba nénihez és Kapcára is Anikóhoz, most meg idejárok. Sőt én már a fiú unokámat is megtanítottam kézimunkázni."

„Több évtizedig dolgoztam Dornbirnban egy textilgyárban. Mivel ott nem volt kertünk, nem voltak állataink, ledolgoztuk a nyolc órát és szabadidőnkben kézimunkáztunk. Főleg keresztszemest varrtunk. Ott több asszony is össze-összejárt hímezni. Itthon meg azért szeretek szakkörbe járni, mert jó a társaság."

„AMargitnéni nagyon okosan, szépen vezetbennünket. Nagyon készséges. Beszerzi, amire szükségünk van, drukkol nekünk. Segít, hogy mi az eredeti, mi agiccses.Jó, türelmes tanár."

„Van-e annál szebb, mikor karácsonykorfelteheted az asztalra a saját térítődét?"

„En legjobban este szeretek hímezni a tévé mellett. A kézimunkázás megnyugtat, összeszedetté teszi az embert. En nem tudom csak tíz percre kézbe venni!”

„Megtanítottam egyik kanadai rokon lányt is hímezni, mertfielfigyelt rá, mikor csináltam és nagyon megtetszett neki. Sajnos fiatalabb generációknál ennek valahogy elmarad a megbecsülése. Szerencsére a kis unokám szereti a kézimunkát, nézi, amikor hímezek és mondja: Omami, de szépet varrtál!"

43