Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
A Hetés és az Őrség vonzásában
elzártsága, majd pedig a perifériára kerülése miatt legtovább őrizte ezeket a kulturális jegyeket, így az emberek leginkább a Hetéshez kötik őket. Másfelől, az 1970-es években, amikor a hagyományok felújítására igény mutatkozott, jelentős mértékben a hetésiektől gyűjthették össze és tanulhatták újra ezt a kulturális örökséget, így a „hetési forráshoz” kellett nyúlniuk. Érdemes megemlíteni azonban azt is, hogy Lendva-vidék kutatói előszeretettel választották kutatásuk helyszínéül a történeti Hetés településeit. A hetési települések lokális központjuknak mindig is Alsólendvát tekintették, azonban 1920 után a magyarországi hetésiek számára Lenti lépett a helyébe. Vallási központjuk évszázadok óta a dobronaki plébánia volt, a trianoni határ meghúzása után pedig a magyarországi hetési hívők Gáborjánházán építettek maguknak templomot. Vásárközpontjaik Alsólendva,4 5 Dobronakf Bántornya6 7 és Csáktornya voltak. A 20. századi mesterséges határ kialakításával a magyarországi Hetésben élők számára elvesztek a hagyományos vásárközpontjaik, így új kereskedelmi központok felé, Lenti, Zalalövő és Letenye felé fordultak. A síkvidéken elterülő Hetésben a szomszédos, dimbes-dombos Őrséggel és Göcsejjel szemben nem szeres, illetve szeges településrend alakult ki. A Lendva-vidéken a falvak egy része a tradicionális kereskedelmi utak mentén jött létre, másik része pedig ezek leágazásai mentén. A Hetés népi építkezésében évszázadokon keresztül a fa dominált, amelyet a 19. század legvégén kezdett felváltani a tégla. A boronafalu épületek legtovább a pincehegyi építészetben maradtak fenn. A nyugat-dunántúli házterület részeként itt is, egészen a 19. század végéig elterjedt volt a kerített és a hajlított háztípus. A boronásházak központi helyisége volt a íüstös konyha, a tehetősebbek cseréptetős háza előtt pedig oromfalas udvari előtornác, azazkódisállás díszelgett. Az udvar gazdasági épületei közül a torkospajta dominált, az Őrségre és a Göcsejre jellemző kástuk a Hetésben nem fordultak elő.8 A Hetés gazdálkodásában a 20. század második feléig a szemtermelés és a legeltető állattartás dominált. Érdekes megemlíteni, hogy a Hetésben „emberemlékezet óta” nem tartottak kecskéket és birkákat. Másodvetésként a köles és a hajdina termesztése 4 Alsólendva, 1952-től Lendva (szlovénul Dolnja Lendava, Lendava) Hetés legészakibb településétől Zsitkóctól vagyjósectól (1935 óta Bödeháza része) mintegy 12 kilométer távolságra fekszik, a legközelebbi hetési településtől (Lendva)Hidvégtől pedig mintegy 5 kilométerre. 5 Dobronak (szív. Dobrovnik). A település nevét a 19. század végén Lendvavásárhelyre változtatták. A legközelebbi hetési település Zsitkóc mintegy 2 kilométer, a legtávolabbi Hidvég és Zalaszombatfa mintegy 8 kilométer távolságra található. 6 Bántornya = szív. Turnišče. Többségében vend, avagy szlovén lakosú település, Hetés legnyugatibb településétől Radamostól mintegy 6 kilométerre. 7 Csáktornya = hrv. Čakovec. Muraköz (hrv. Medžimurje, szív. Medmurje) központja, 1920 előtt a történeti Zala megyéhez tartozott. Hetés legdélibb településétől Hidvégtől mintegy 29 kilométer távolságra található. (Alsó)Lendva és Csáktornya között 1890 óta létezik vasúti összeköttetés. 8 BELLOSICS Bálint 1897. 88-103. 10
