Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2017)

A viaszolt hímes tojás a Muravidéken

latait adja. A fekete festéket égerfa kérgéből és zöldgálicból készítették, a pirosat pedig krepp-papírból. Később elterjedt a készen vásárolható textilfesték. A Muravidéken eredetileg batikolt tojást készítettek, aminél a mintákat viasszal írták, majd a tojást befestették. A díszítőelemeket különböző vastagságú, forró viaszba mártott pálcikákkal rajzolták. Emiatt a vonalak nem voltak elég finoman kidolgozva, ami a muravidéki hímes tojások egyik sajátossága. Később már házilag készített írókát használtak. Ezek behasított vagy kifúrt pálcikák voltak, melyeknek hasítékába, illetve a kifúrt lyukba kis fémcsövet illesztettek, amit általában cipőfűző végéről vettek le, de készítettek kis tölcsért is. A csöves írókát forró viaszba mártogatták. A viaszt a tűzhely szélén, bádogedénykében melegítették. A tölcséres írókát megtöltötték viasszal, majd gyertyaláng felett hevítették.

Batikolással többszínű minták készíthetők. A Muravidéken általában két vagy három színt használtak: piros-feketét vagy sárga-piros-feketét, később pedig lilát, zöldet, barnát és kéket is. Az ornamentika a Nyugat- Dunántúl díszítőművészetét tükrözi. Archaikus absztrakt és geometriai mintákat alkalmaztak, amelyeket a Muravidéken idővel felváltottak a növényábrázolások. Niko Kuret szerint a régi muravidéki hímes tojás díszítése egyszerűbb, mint a Bela Krajina-i tojásé, a mintái nem annyi-23