Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárak stratégiája és menedzsmentje (Pilisvörösvár - Kapca, 2012) (Pilisvörösvár - Kapca, 2012)
Prof. Dr. Sebestyén György: Bevezető
BEVEZETŐ Amikor belekezdtem ennek a bevezetőnek a megírásába, először több oldalon és részletesen próbáltam elemezni dr. Zágorec-Csuka Judit új művét. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ennek nem sok értelme van, hiszen a könyv önmagáért beszél, mondanivalóját világosan és olyan nagyfokú szakmai tömörséggel adja elő, hogy vétek lenne ebből bármit is kiragadni, idézni. Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy minél hamarabb fogjon bele a könyv olvasásába, mert nem fogja letenni, annyira érdekes a tartalma, és annyira lebilincselő a mű stílusa. A könyv vázlatos méltatásánál sokkal fontosabbnak tartom, hogy a művet elhelyezzem egyrészt a könyvtártudományi szakirodalom szűkebb, másrészt a hazai és a nemzetközi kulturális élet tágabb összefüggéseinek rendszerébe. Ki kell mondanom, hogy dr. Zágorec-Csuka Judit korszakalkotó vállalkozásba fogott, amikor nekilátott kidolgozni a szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárak stratégiáját és menedzsmentjét. A stratégia és a menedzsment együttes, szerves összefüggésben való tárgyalása rendkívül szerencsés megközelítési mód. Túl gyakran vagyunk ugyanis tanúi magasan szárnyaló stratégiáknak, amelyek szinte rózsaszín ködbe borítják a jövőt, annyira szép és grandiózus célrendszert tűznek maguk elé - csak amikor a megvalósítás, jobban mondva a megvalósíthatóság vizsgálatára kerül sor, akkor kell rádöbbenni, hogy többnyire utópisztikus elgondolásokon nyugszanak, és légváraknak bizonyulnak. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy dr. Zágorec-Csuka Judit művéből hiányzik a „nagy álmok” megvalósításának a szándéka, nem állítom azt, hogy praktikus okokból netán lemondott volna a legmagasabb mércével mérendő szakmai merészség és igényesség vállalásáról. Ellenkezőleg: a szerző művében párosul az utópiát súroló professzionális maximalizmus a legpragmatikusabb, szinte politikusi realizmussal átitatott menedzsmenttel. Ez bizony nem hogy ritka szimbiózis, de teljesen kivételes. A műnek ez a kivételes kettős értéke alapvetően az alkotó személyiségéből fakad: dr. Zágorec-Csuka Judit egyszerre irodalmár és könyvtáros, egy személyben költő-író és információs menedzser. Hogyan lehetséges ez? Úgy is feltehető ez a kérdés, hogy lehetséges-e ez egyáltalán? Hiszen már a polihisztoroknak is régesrég lejárt az ideje, nem hogy olyan személyiségek működnének sikeresen, akik egyesítik nem csak a művészetet és a tudományt, de mindezeket ötvözik a hideg, számító és abszolút racionalizmussal folytatott menedzsment tevékenységgel. Hogyan lehetséges tehát ilyen nemcsak távoli, de szinte antagonisztikusnak tekinthető tevékenységeket egyszerre folytatni? Én a magyarázatot abban kerestem, és találtam meg, hogy dr. Zágorec-Csuka Judit két kultúrát sajátított el a legmagasabb fokon: a szlovén és a magyar kultúrát — ráadásul egy olyan régióban, ahol sajnos a két nyelvben és a két kultúrában való lét többnyire a legsúlyosabb örökségektől, és nem ritkán a megoldhatatlan kihívásoktól szenved. Állítom, hogy nincs a világon még egy régió, ahol több kulturális konfliktus és traumatikus élmény keletkezett volna, mint a Kárpát