Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

1919. január 27-én balt meg Budapesten, koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, és a nemzet halottjaként temették el. Koporsóját hintán vitték tovább a

Nemzeti Múzeumtól.

Babits szavaival élve zárnám a gondolataimat: „Élete szép volt minden gyötrelmével: haragok és harcok, bátor, nagy érzések, vad munka, hangos diadalok. S sírontúli élete még szebb lesz!” Igaza volt Babitsnak. A Viharverten (1997) című első verseskötetemben az egyik versciklusom címének Ady-idézetet adtam: „Én a Halál rokona vagyok...”, s akkor nem sejtettem, hogy az igazi találkozások Ady Endrével naponta megtörténhetnek, ha leveszem a könyvespolcomról és kinyitom a versesköteteit. Most is, ebben a pillanatban is olvasom a legszebb versét: „Sem utódja, sem boldog őse, /sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, / nem vagyok senkinek... ”

196