Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő júniusi Nap.

Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító sárga,

Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,

Ékes párták, leesni áhitók.

Papi beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül.

Mily pompás vonulásuk a dombon,

Oh tempós vonulás, állandóság,

Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

S reám nyilaz a nyugtalanság: Leány-szemek, Sorsom szemei,

Szemek, melyekben rózsás, húsz éves, Vidám kamasznak látom magam,

Szebb szemek minden volt szemeknél S bennük végkép megpecsételtetett Az én örök-bús ifjúságom:

Vonzódás, drága űzetés Csapongás a végső csapásig S imádkozva nézni e nagy szemekben Magamat és mint vagyok bennük.

Csönd, junius van a szivemben, Általvonult templomi népség Belémköltözött áhítata S e percben a Kalota partján Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

A Kalo ta partján

190