Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
Rettenetesen izgultam, hogy el tudom-e szavalni a kirándulócsoportom előtt. Behunytam a szememet, és jöttek a tudattalanomból Ady verssorai, mintha ő fogta volna a kezemet, mintha végignézett volna életem útján. Erőfeszítés nélkül ejtettem ki a számon Ady gondolatait. Akkoriban onnan, a mezsgyéről hirtelen és váratlanul Ady Endre költő lett, aki magát teremtette meg, magát gondolta el, s közben darabjaira tört Magyarország. Majd elindult Nagyvárad, Debrecen, Budapest, Párizs felé... és kibontotta a maga titkát. A titok benne rejlik, ahogy a Sem utódja, sem boldog őse... című versében is leírta. Nem volt utódja az előtte járó költőknek, nem gondolta tovább az előtte született gondolatokat, de nem bontogatta tovább az előtte megismert titkokat sem... És, mégis mitől lett ő Ady Endre, aki már korán elhagyta Érmindszentet? Brüll Adél, Léda által, akibe szerelmes lett, aki elcsábította és elvitte egészen Párizsig? Mitől lett új a hangja? Sokak számára érthetetlen volt a modernitása, nem értették új ritmusát, új irodalmi tartalmait, új harmóniáit a költészetben, pedig csak újítva őrzött értékeket. Sem utódja, sem boldog őse... Sem utódja, sem boldog őse Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. 187
