Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

tatási témáinkat viszont általában hosszú távra tervezzük, mert alaposság nélkül lehetetlen megállapítani a törvényszerűségeket és nagy a hibalehetőség. A közös munka nagyon érdekes, mert ilyenkor minőségek kerülnek egymás mellé, azok pedig vagy nem adódnak össze, vagy hatványozott eredményt szülnek. Mi ketten Máriával szinte tökéletesen egybeillünk, nagyon hasonló az érdeklődési körünk és a tudásban is egymást jól és hasznosan kiegészítjük. A muravidéki szakrálitás témakörben is közösen gyűjtöttük az adatokat éveken át, a képanyagot, a forrásokat, a szakirodalmat, majd vázoltuk fel a kiállítás és a könyv szerkezetét. Aztán megírta mindenki a saját fejezetét, amit közös szövegcsiszolás, kiegészítés, lektorálás és tökéletesítés követett. Feleségem Mária szakterületei a vallástörténet, egyháztörténet, szakrális művészettörténet, ikonográfia, népi vallásosság volt, én pedig elsősorban a honismereti adatokra koncentráltam, a helyismeretre, a Muravidék történetére és szakrális építészetére, a képi dokumentálásra, majd a végén a kiállítás és a kiadvány vizuális megjelenítésére.

— Kik voltak azok a szakemberek, személyek, akikkel együtt dolgozott a szakmai monográfia létrehozásában?

— Néprajzkutatást élő emberek és hiteles adatközlők nélkül lehetetlen jól végezni, akárcsak történelmi vizsgálatokat megbízható adatok és szakirodalom nélkül. Elsősorban tehát köszönet a muravidéki magyar embereknek, akik megértvén különleges küldetésünket eltűrték érdeklődésünket személyes vallási szokásaikról és engedélyezték, hogy válogassunk a vallási tárgyaik között. Nagy köszönet illeti a LINDVA Muravidéki Régiséggyűjtők Egyesület tagjait, elsősorban a mezővári (Tešanovci) Cigan, a lendvahegyi Koren, a Pince-majori Kovač és a hosszúfalui Rozsmán családot, akik számos tárgyat kölcsönöztek a kiállításba, amelyek közül jónéhány fotó formájában a könyvet is ékesíti. A szlovéniai magyarság körében létező egyházak történetének megírásához nagy segítséget nyújtottak a vallási közösségek lelkészei, személy szerint Bódis Tamás és Rozgonyi Emőke református lelkészek, Andrejek Mitja és Andrejek Judit evangélikus lelkészek, valamint Dolamič Konrad Martin katolikus pap és lendvai plébános. Orbán Péter grafikus művész, Harmat Császár Jolán fordító, Böröcz Nándor magyar nyelvi lektor és Paušič Olga szlovén nyelvi lektor voltak a szakemberek, akikkel együtt dolgoztunk a kiállítás és a könyv létrehozásában. A lendvai várban rendezett Erős vár a mi Istenünk... című kiállítást szakmai szempontból méltatta és az azonos című szakrális monográfia bevezetőjét írta Dr. Székely András Bertalan, nyugalmazott minisztériumi főtanácsadó. Nélkülük és a Lendvai Galéria és Múzeum munkatársai nélkül a szlovéniai magyarság szakrális örökségét ebben a formában nem lehetett volna bemutatni.

179