Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
Vlaj Lajos költői és politikai pályaképe - »Egy fecske is csinálhat tavaszt« Vlaj Lajos költő és politikus mellszobrával először a göntérházi iskola bejáratánál találkoztam 1974-ben, amikor az általános iskola első osztályba jártam, hiszen ott állt a mellszobra, amelyet Király Ferenc alkotott meg, és amelyet 1973-ban avattak fel. Nyolc évig mentem el ellőtte, s még nem sejtettem, hogy milyen emberi sorsot rejt magában. Akkor azt sem sejtettem, hogy később költőként és magyar nemzetiségi politikusként is hatni fog rám. Amikor a doktori disszertációmat írtam A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó és könyvtártörténetről 1945-től 2004-ig címmel, a muravidéki szépírók, költők és irodalmárok fejezetébe soroltam be őt, mint muravidéki magyar költőt, és rendszereztem életrajzi és bibliográfiai adatait és műveit. Számos cikket olvastam el tőle, főleg azokat, amelyeket a Népújság létrehozása érdekében írt és publikált a Népújságban. Később a nemzetiségi könyvtárak stratégiájának a megírásánál fedeztem fel újra az ő nevét, hiszen a lendvai népkönyvtár létrehozásáért harcolt, kereste a lehetőségeket, hogy magyar könyvanyagot szerezzen be magángyűjteményekből a könyvtárba. 2008- ban készítettem egy 40 perces Irodalmi-portré elnevezésű dokumentumfilmet életéről és munkásságáról. Ekkor merült fel bennem az a késztetés, hogy a Vlaj Lajos bronzból készült portréját ki kell hoznia a lendvai vár raktárhelyiségéből, és újra fel kell állítni valahol Lendva terein. Most eljött ennek a pillanata. Azt követőn többször is szóvá tettem, általában irodalmi estek és találkozások alkalmával, hogy sürgetni kellene a szobor újraavatásának az ügyét. Végül is, mit emelnék ki elsősorban Vlaj Lajos munkásságából és költészetéből? Elsősorban érdekes sorsát: Életében sokszor zaklatták és börtönbe is zárták. Mint forradalmár számtalanszor került két tűz közé: a Jugoszláv Királyság szerb nacionalistái magyarsága miatt üldözték, míg Horthy Miklós nyilasai kommunista meggyőződése miatt zaklatták. Internálták a muraszombati, majd a győri, pécsi és szombathelyi fegyházakba. Kálváriáját talán a kiállása és erős meggyőződése, valamint a politikai változások sokasága okozhatta. Volt gerince, és felvállalta a sorsát. Életében számtalanszor jelen volt a hazátlanság hiányérzete is, hiszen hazátlanul mindig egy új hazát kellett keresnie. Közben változott a történelem és az aktuális politika is a jugoszláv-magyar-, majd szlovén határsávban. Valójában, ha szimbolikusan fogalmazok, akkor halála után 47 év elteltével megtalálta újra a hazáját a Zala György téren Bellosics Bálint és Zala György szomszédságában. O az első magyar költő a Muravidéken, elsőként került ki a mellszoba nem messze a valamikori házától az Alsó utcában, Lendva főterére. Ennek örülni kell. S ehhez, úgy érzem, hogy én is hozzájárulhattam. 162
