Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

re jobban kezdtek el érdekelni az ökológiai problémák, a természet pusztítása, a technokratáknak a működése, ami úgy érzem a szép vidékünkön, a Muravidéken óriási károkat fog okozni, ha nem figyelünk rájuk. Megpróbálom erre is felhívni a figyelmet, néha ércesen és élesen is nyilatkozom. A legutóbbi verseskötetemben is ezek dominálnak. A sok intelem és a mesterek megidézése után alapvetően önkritikus hajlamomból kifolyólag néhány korábbi vers-felvetésem, reflexióm újrafogalmazásával szavaim között is „rendet vágtam”, hogy régi aratások idején a kaszás és a marokszedő már helyben elvégezte a selejt, gaz és kóró leválasztását a kévébe kötött, gúlába (kepébe) összerakott tiszta kalásztól. A közéletben is rendet próbálok vágni ott, ahol kell, és szóvá teszem a problémákat. Szükségem van arra, hogy a hangomat hallják. Az sem zavar, ha a visszajelzésre sokszor évekig-évtizedekig kell várnom. A közélet malmai igen lassan őrölnek, s nem is a legtisztább búzából, hanem legtöbbször a rostálatlan, az előre kitervezett kvázi problémák kerülnek a garatba, ezt őröljük szelekcionálatlanul.

— Nemiég vette át a JózsefAttila-díjat. Milyen érzéssel tette ezt?

Mire inspirálja ez a rangos díj a költészetében?

— Megtörténik, hogy manapság egy díj méltó kezekbe kerül? — kérdik a sznobok, akik azt vallják, hogy olyan korban élünk, amikor kivédeni nehezebb a díjat, mint megszerezni. Én nem ezt vallom, ismerve a különböző szervezetek és kuratóriumokban zajló ajánlási mechanizmust, s gyűlölve a „posztumusz” díjazási kategóriát, — a tévedéseket és hibás döntéseket is beszámítva — az előzőt tartom etikusnak, emberibbnek is. A posztumusz díjat pedig törölném. A díj mögött a több évtizedes írói-kritikai figyelő tekintetet is érzem, melyet a több évtizedes munka alatt egy-egy új kötet megjelenése során is tapasztalhattam, s erőt meríthettem, „jó tanácsként” fogva fel a bennük foglaltakat. Az így megelőlegezett, sok kedves, baráti-munkatársi bizalmat az elkövetkező időszakban sem szeretném elherdálni!

160