Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

ebben a közvetítésben a német nyelvterület, hiszen a magyar irodalom általa szerzi meg Szlovéniában a létjogosultságát, mert a szlovén kiadók még mindig a Németországban is sikert arató írók műveit adják ki a legszívesebben. Ha a magyar irodalom külföldi recepciója kerül szóba, akkor szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a magyar művek igen marginális szerepet töltenek be az idegen kultúrákban. (így van a szlovén művek esetében is, hiszen az úgynevezett „kisirodalmak” általában marginális helyzetben vannak.) Ennek több oka is van, az egyik a hiányzó fordítások és fordítók. A hiányuk miatt marginalizálódik a magyar irodalom Szlovéniában, és emiatt az érdeklődés központjában sem a teljes kortárs magyar irodalom áll, hanem csak bizonyos szerzők, mint a már többször említett Esterházy, Nádas, Kertész, és ezeknek sem a főműveik. így érthető, hogy a magyar irodalomról alkotott és alkotható kép nálunk hézagos. Én úgy érzem, hogy az utolsó néhány év azt mutatja - és most újra a Vilenica Találkozót, „A Költészet és Bor Fesztiváljá”-t, „A folyóirat a folyóiratban” projektet, a megjelentetett antológiákat, a gyűjteményes köteteket, a lefordított műveket és cikkeket említhetném —, hogy enyhül az „irodalmi határok” átjárhatatlanságának problémája, és a kulturális átjárás könnyebbé válik, de még mindig kevés a kritikai visszhang. Visszatérve a kérdésedre, hogy milyen jelentéssel bírnak a szlovén kultúra általános horizontján a magyar művek? Az bizonyos, hogy egyrészt valamilyen értéket képviselnek, másrészt viszont a szóban forgó kultúra irodalmától nagyon sok idegen elemet tartalmaznak.

— Esterházy Péter müvein kívül Bodor Ádám, Garaczi László, Darvasi László, Nádas Péter, Tolnai Ottó müveivel és poétikájával is foglalkoztál. Milyen gyakran írsz kritikákat vagy recenziókat a müveikről, illetve milyen alkalmakkor találkozol velük. Mi a szereped az irodalom közvetítésében?

— Tanulmányokat főleg tudományos konferenciákra írok, kritikákat, recenziókat pedig csak és kimondottan azokról a művekről, amelyek megérintenek, amelyek intellektuális és esztétika sokkot okoznak nekem, és osztom Proustnak azt a véleményét, mely szerint, az olvasás során a kritikus voltaképpen önmaga énjének a könyvébe lapoz, önmagát ismeri meg egyre jobban, de sohasem teljesen. Ilyen szempontból legutóbb a horvát Igor Stiks Illyés próféta című könyve ragadtatott el, írtam is róla a Jelenkorba, és mivel szlovénul is megjelent, így szlovénul is írtam róla a Dnevnik kulturális rovatába. De ugyanígy voltam Dragan Velikic szerb író Orosz ablak című művével, teljesen lenyűgözött, és hát rendszeresen írok recenziókat a szlovénul megjelenő magyar könyvekről a Delo Irodalmi mellékletébe. Mostanában Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című művéről született recenzióm, legutóbb pedig Bodor Ádám Sinistra körzetéről és Nádas Péter Pár-147