Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
vetítésének a metaforája és megoldandó nyelvi probléma, hanem ennél bonyolultabb feladat. A szövegek szemantikai mélyrétege új világlátást hoz létre, a szövegek egy lehetséges világról beszélnek. Ennek a világnak a dimenziói éppen a szöveg révén válnak ismertté. Manapság számos, a fordítás tárgykörében született tanulmány - a tisztán formális és lingvisztikái megközelítéssel szemben — a kultúra és a történelem szerepét hangsúlyozza. És itt nem csupán a nyelvi elemeknek, hanem azoknak a „gondolkodásmódoknak” a fordítása a feladat, amelyek ezekben a nyelvi elemekben megtestesülnek. — A monográfia második nagyobb egysége Esterházy Péter Harmonia caelestiséröl és a Javított kiadásáról szól, kiemelten az említett müvek szimbolikus információforrásáról és a kulturális mintákról. Milyen Esterházy Péter müveinek intertextuális vetiilete, esztétikai hatása és a befogadása a szlovén irodalomban?- Esterházy könyvei jól ki tudnak bennünket lendíteni kényelmes olvasási pozíciónkból. A HC-ben és a Javított kiadásban rengeteg az olyan szimbolikus információforrás, amelyek lényegében valóságmodellek, kulturális minták. És ezek a kulturális minták jelentéseket biztosítanak, ugyanis a társadalmi valóságról igyekeznek képzeteket alkotni. A Harmonia caelestis és a Javított kiadás esztétikai minősége nagymértékben a kulturális hovatartozás meghatározta színvonaltól függ. Esterházynál szövegek is vannak, nyelvek is, és bennük világok, világrétegek, azokban pedig tudás, érzékelés és tapasztalat váratlan kiterjedései. Mindez megnehezíti e szövegek hazai és külföldi befogadását. És itt van még az intertextualitás fogalma. A szövegek létmódja eleve intertextuális, azaz különféle szövegek transzformációk során keverednek egymással/egymásba. Én azt mondom, hogy Esterházy virtuóz módon bánik az alakzatok e különös táncával, a legszigorúbban és legmerészebben kódolt Harmonia caelestist és a Javított kiadást is az effajta kreativitás és textualitás működteti. Az eltérő horizontokból származó szövegek kombinációs lehetőségeit Esterházy maximálisan kiaknázza, felkínálva az olvasónak egy köteg kombinatorikus virtualitást. Ezt nevezem én a szellem finom játékának, innen a cím; a művészet, mint szépség; a szépség pedig vad és szelídíthetetlen, és így tovább. Hogy milyen a befogadása a szlovén irodalomban? Pozitív, de érvényesül a külső nézet, ami csupán többlet és horizonttágítás, pl. Rudi Šeligo Esterházy művészetét az avantgarde és neoavantgarde irányzatba helyezi - ezt az Esterházy-művek új nyelviségének, metanyelvének alapján teszi. Érdekes ez a nézet, hiszen a magyar és a szélesebb európai irodalmi közeg őt a posztmodern irodalom kiemelkedő 145