Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
III. Olvasásszociológia
jelent meg egészen 2006-ig. A muravidéki magyarság 1988-tól olvassa a Muratáj elnevezésű irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóiratot, amely többnyire a muravidéki alkotók írásait közli. Ezenkívül 2007-től folyamatosan, évente négyszer jelenik meg a Lindua, Lendva Község multikulturális, tudományos-társadalomtudományi-irodalmi és képzőművészeti folyóirata. 1961- től napjainkig megjelenik a Naptár, a szlovéniai magyarok évkönyve, amelyet az év utolsó napján minden Népújság előfizető megkap. Hogy milyen mértékben, és hányán olvassák az említett magyar folyóiratokat, ezt nem tudjuk, mivel nem történtek olvasásszociológiai felmérések ezen a területen. Az irodalmi-kulturális-tudományos sajtótermékek olvasása a legcsekélyebb, ha az összes többi sajtótermékhez viszonyítjuk. A legnagyobb arányban a Magyarországról megrendelt havilapokat olvassák. 9. Összegezés „Nem az elolvasott szépirodalmi művek mennyisége határozza meg az olvasási szokásaink eredményességét, hanem az elolvasott szépirodalom minősége.” A posztmodern idő mind a világirodalomban, mind a nemzeti irodalmakban új elemzési struktúrákat és gondolati paradigmákat hozott. A modernizmus időszakától az irodalom veszíti az úgynevezett „szent”-nek nevezett kiváltságos szerepét. Ezzel a szerepe és az írásbeliség lényege is a fogyasztói társadalom szegmentumává válik. A magyar nemzetiség a Muravidéken is alkalmazkodik az új művelődési helyzetekhez, főleg az Európai Unióba lépve változott meg a pozíciója ennek a kis közösségnek, amelyben integratív szerepet tölt be. Az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola magyar nemzetiségi tanulói is ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint a szlovén társaik. A médiák (tévé, számítógépek stb.) új élményeket nyújtanak számukra, közben pedig szociálisan és társadalmilag is elidegenednek egymástól. A kilencosztályos általános iskolai programban a nyelvoktatás más módszerekkel folyik, mint a nyolcosztályos programban folyt. A nyelvoktatásban több hangsúlyt kap a kommunikáció és ezzel háttérbe szorul az olvasás begyakorlására szánt idő. A nyolcosztályos programban erre több időt szántak. Az a véleményem, hogy kevesebb idő jut a hangos, de a csendes olvasásra is. Ezen kívül a gyerekek a szabadidejüket sem az olvasásra használják fel, inkább sportolnak, számítógépeznek, tévét néznek stb., többet, mint évtizedekkel ezelőtt. Mivel a tanulmányomban az írás-olvasás fokozatos elsajátításának a folyamatát helyeztem előtérbe, végezetül felteszem azt a kérdést is, hogy mi fog történni ezekkel a tanulókkal, amikor középiskolába lépnek, majd azt követően az életbe? Az információs társadalom alapkérdése szerint - minden változásban van, nem láthatjuk át 113
