Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Nyelv, identitás, irodalom konferencia - Dr. Bence Lajos: A "Nyelv, identitás, irodalom"- tanácskozás elé
Dr. Bence Lajos A „Nyelv, identitás, irodalom’tanácskozás elé Nyelv, identitás, irodalom..., morzsolgatom a számban az ismert, milliószor leírt, kimondott szavakat. S egy kicsit elbizonytalanodom. Nevezetesen azon, mi volt a jelentésük ezeknek a szavaknak 20-30-50 évvel ezelőtt, s mit jelentenek ma? Természetesen nem egy új szemantikai vizsgálatra gondolok, hanem e fogalmaknak a nemzetiség mindennapjaiban, a nemzeti közösség létezésében elfoglalt helyére. Nagyon ügyelve közben arra, hogy ne egy „önjelöltként” tegyem azt, amit teszek. Csupán úgy, felelős értelmiségiként, a közösség gondolkodó egyének egyikeként. Ez egyrészt könnyű, hiszen én is megettem már a kenyerem javát, átéltem ezt-azt, állam- és rendszerváltást. A kellő rálátás és a perspektíva sem hiányzik, mellesleg mindig is érdekelt a valóság. Ma mégis egy kicsit bizonytalan vagyok. Nem szeretném elkövetni azokat a hibákat, amit elődeink elkövettek, sőt azt sem, amit az én generációm hibáiként fogható fel. Mert kezdhetnénk azzal, hogy a múltban hiányzott ez, az, főleg a stratégia, a kétnyelvű oktatást távúira vezető milliószor leírt „módszertan” hiánya, meg azzal is, hogy a pozitív diszkrimináció ellenére ma sincs megnyugtató válaszunk a két sorszámot már régen meghaladó asszimilációs rátára.... Talán csak arra utalhatnék, legyőzve az önvádat, mi bennem munkál, hogy tette az én nemzedékem is, amit kellett, néha nagyobb, néha kisebb intenzitással, hogy nekibuzdulásainkat, látványosan sohasem jegyzett kudarcaink váltakozásának jegyében, de mindig is — s ez a mindig a legnagyobb igyekezetei jelentette, természetesen azt, amely képességeink határát nem haladták meg. Sőt azt is megkockáztatom, az előttünk járók is azt tették, néha talán halkabban, mint mi, az államtól várva a csodát, akkor is, amikor már mindenki előtt világos volt, az állam csak segíthet bajunkon, magától, s a mi aktív közreműködésünktől nélkül, nem old meg semmit. A sziget lét és az önmagunk által emelt falak is sokban hozzásegítettek ahhoz, hogy idáig fajuljon a dolog: hogy a „nem autentikus létezés" térfelére sodródtunk, konferencia nyelv: identitás, irodalom 57
