Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Hagymás István: Lét és nyelv - Létnyelv - nyelvlét
megítélése a világban milyen éltető - megtartó erővel bír a határain kívül került, kisebbségbe jutott nemzetrészekre. A második világháború után a szomszéd országok „nacionál-bolsevista” rezsimjei és az anyaországot parazita módon kiszipolyozó szovjet uralom lehetetlenné tette, hogy „otthonról” bármiféle segítségre számíthasson a magával határos magyarság. Az ún. rendszerváltás- változás sem hozott gyökeres változásokat Magyarország pozitívabb külhoni megítélésében, de a jelenlegi (2009. május) posztkommunista - szóciálliberáli elit sem bánik felelősséggel velünk. Arday Lajos: „Nyelv, identitás, oktatás” című írásában (Muravidék 14. sz. 64. oldal) leszögezi, hogy „A kis létszám ellenére erősebb a magyar nemzettudat és jobb a helyzet Szlovéniában, ahol az alig hétezres magyarságnak garantált parlamenti képviselője, művelődési intézete, újságja, rádiója, tévé adása, négy két-tannyelvű alapiskolája, egy középiskolája, és egyetemi tanszéke van. Európában is egyedülálló jelenség, hogy az említett iskolákban a többségi szlovén gyerekek is kötelezően tanulják a kisebbségi nyelvet...” Az idézet tényei valósak, mégis éppen a szlovéniai magyarság beszéli legkevertebben anyanyelvét Kárpát-medencei viszonylatban. A kétnyelvűség „szóról-szóra” valósul meg az iskolában és a köznyelvben, ami azt jelenti, hogy az egyik nyelven elkezdett mondat/ mondandó a másik nyelven, nyelvén folytatódik. A többség, kisebbség nyelveinek - szavainak járása bábeli zavarossággal pereg a „magyarul” beszélők tudta vagy akarata nélkül. Tekintettel arra, hogy a nyelv nem csak szerv, hanem egyszerre szer is, a gondolkodás és a beszéd (kommunikáció!?) eszköze (értsd: ész - keze), belátható, hogy egy ilyen felemás szerszámmal, mint amilyen a kevert nyelv, nem születhetnek igazán mélyenszántó magvas gondolatok. A „belső beszéd” is, és a kimondott, leírt beszéd is zagyvává sekélyesedik, elsilányul, ami aztán visszahat a (magyarul) beszélőkre, zavart okoz a fejekben, kiszolgáltatottá teszi azokat, aki ezen a réven érintkeznek. Szerencsére vannak még lelkes mindenre elszánt, felelősségük teljes tudatában oktató pedagógusok, akiket nyugodtan tekinthetünk nyelvünk igazi őreinek, „talpig nehéz” nyelv-hűségükért több megbecsülést érdemelnének attól a közösségtől, amelyért „mindig, mindenütt megméretnek"... 30 LÉT ÉS NYELV konferencia és kerekasztal beszélgetés
