Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Nyelv, identitás, irodalom konferencia - Bočkorec Bojan: A magyar nyelv mindennapja a bíróságon
góriába azon magyar nemzetiségű feleket sorolnám, melyek az első pillanattól fogva a magyar nyelv használata mellett döntöttek, ami azt jelenti hogy már a kereset magyar nyelven fogalmaznák meg és nyújtják be. Már ezzel jelzik, hogy élnek az alkotmányban is megadott jogaikkal, hogy a bíróság előtt anyanyelvűket használják. A magyar nemzetiségű felek elenyésző része él jogaival e szinten, s még ezek túlnyomó része is a hagyatéki ügyekben szerepel. E felekre jellemző továbbá az is, hogy vagy idősebbek, vagy e területről kivándorolt magyar nemzetiségű személyek leszármozottjai, kik fiatal koruktól, hacsak nem születésüktől külföldön élnek, vagy pedig vendégmunkásként dolgoztak, dolgoznak külföldön. Ezen kategóriába sorolnám még azon feleket, melyek ügyvéd segítségével indítanak eljárást a bíróság előtt és keresetüket szlové nyelven nyújtják be, de abban a pillanatban mikor maguk szembesülnek a bírósággal, a magyar nyelvet használják és követelik, hogy a bíróság minden döntését magyarul ismertesse velük. A második csoportot „tudok szlovénul is“ kategóriának nevezém el. E kategóriát az jellemzi, hogy mindkét nyelven, úgy szlovénul mint magyarul jól beszélnek, de a mindennapi életükben a magyar nyelvet teszik előtérbe. E felek, ha nem hivatalból fordulnak a bírósághoz, a magyar nyelv mellett döntőnek, de mikor a tárgyalás alatt fel vannak hívva a magyar nyelv használatának lehetőségére, többnyire azt felelik, hogy tudnak szlovénul és lehet az eljárás nyugodtan szlovén nyelven vezetni, vagy hasonlóan. Nem tudok tiszta képet alkotni erről a jelenségről. Ennek az oka lehet, hogy szlovén nyelven jobban uralják a szaknyelvet, vagy nem akarják a tolmács alkalmazását (minden bíró nem beszéli a magyar nyelvet), vagy pedig akarják, hogy a másik fél, mely nem beszéli a magyar nyelvet, közvetlenül tőlük hallja a mondanivalójukat. A harmadik csoportot pedig „inkább szlovénul beszélek“ kategóriának nevezném meg. E kategóriára az jellemző, hogy a szlovén nyelvet nem éppen magas szinten beszéli, de annak ellenére nem veszi igénybe a magyar nyelv használatának a lehetőségét. Ez szerintem azért fordulhat elő, mert nem meri nyilvánossan kijelenteni, hogy magyarul jobban beszél, vagy abban az esetben ha tolmácsot kellene alkalmazni, nem óhajtja konferencia nyelv; identitás, irodalom 99
