Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)
Kót
<§>Kót “Csendes kis falu Kót a Mura közelében, ahol nagyon ritkán történtek nagy dolgok” - ezekkel a szavakkal kezdte beszédét Gerics Géza, amikor megkérdeztem tőle, mit tud az 1947-ben a faluban játszott színdarabról. Válasza a következő volt: - Igen, játszottunk egyszer, és úgy gondolom, hogy soha többé. Az úgy történt, hogy mi, kótiak is akartunk valamit csinálni a kultúra terén. Ebben az időben a magyar falvakban a fiatalok színdarabok tanulásával és előadásával foglalkoztak. Nekünk azonban ehhez nem volt tanítónk. Én személyesen ismertem Horváth József petesházi születésű tanítót, és őt kértem meg, hogy segítsen egy színdarab betanulásában. Ő vállalta ezt. Színdarabos könyvet is szerzett, amelynek az volt a címe, hogy “A legény bolondja”. A falu ifjúsága több héten át tanulta a darabot magánházban, petróleumlámpa világánál. Az előadásra tavasszal került sor, az egyik falusi pajtában állítottuk fel a színpadot. Kétszer került bemutatásra, s a falu apraja-nagyja mind a kétszer megtekintette. Ez egy olyan darab volt, melyben a falu ifjúsága teljes számban szerepelhetett. Büszkék is voltunk rá, hogy mi, kótiak is tudunk ilyesmit csinálni. A falu népe nagy lelkesedéssel fogadta az előadást, amely még később is jó ideig foglalkoztatta a közvéleményt. A második előadás után fényképen is megörökítették a műkedvelő színészeket. Két sorban a szereplők ülnek, a hátsó sorban állók pedig más módon segítették elő a darab bemutatását. A nagy sikert tanúsítja, hogy vendégszereplésre is meghívták őket. Felsőlakosba, majd Lendvára. Ez a két előadás is sikeres volt, különösen Lendván volt nagyszámú közönség. A szereplőkről készített fényképet szemlélve így szólt Gerics Géza: “Bárcsak most is ennyi fiatal volna a faluban...”, majd így folytatta: “Akkor nem kellene félni a kihalástól, és akkor még volna remény arra, hogy lesz még valamikor színdarab a faluban...” “Legény bolondja’’ című darab szereplői 1947-ben Kótban. 89
