Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)
Utószó
Utószó Nemzeti kisebbségi sorban élő közösség, ez esetben a szlovéniai magyarok csak akkor őrizhetik meg nemzeti mivoltukat, nyelvüket, kultúrájukat és szokásaikat, ha azt a mindennapi életben gyakorolhatják. Ez a leghatásosabb védőpajzs a beolvadás ellen. A muravidéki magyarok között, amióta kisebbségi sorba kerültek lehetett találni mindig olyan embereket, akik tudatában voltak annak, hogy nemzetiségük megőrzése nagyrészt saját kulturális tevékenységük révén biztosítható. így történt ez 1945 után is. Az itteni magyarságnak nem volt olyan politikai ereje, amellyel biztosíthatta volna nemzeti létének fennmaradását. A napi politikától, amennyire csak lehetett, távol tartotta magát. Ezért az anyanyelvén történő művelődési tevékenység volt az a forma, amellyel fenntarthatta nemzeti mivoltát. Ez a művelődési tevékenység színművek betanulásában, néptánccsoportok, helyenként énekkarok működésében jelentkezett. A falvak ifjai egymással versenyeztek abban, hogy hol tudnak jobbat és többet produkálni. Persze az objektív és szubjektív feltételek sem voltak egyformán adottak. Ezért az összegyűjtött adatok minőség és mennyiség szerinti értékelését, s osztályzását nem tartom fontosnak. A lényeg az, hogy a zömében magyar nemzetiségű falvakban folyt ilyen közművelődési tevékenység. Sajnos a háború utáni első tíz évben alig találunk erről írott emlékeket. Csak a korabeli fényképek és szereplők visszaemlékezései alapján lehet megközelítő képet alkotni a muravidéki magyarok kulturális tevékenységéről. Csak a Népújság (1956) megjelenése óta áll több adat rendelkezésünkre, de ezt sem mondhatjuk teljesnek. Azzal a céllal írtam e szerény munkát, hogy az utókor számára megmentsük, mit is alkottak a művelődés terén az akkori fiatalok, akik ma már nagymamák és nagypapák. Furcsának tűnhet a megnevezés, de ez a valóság. A legtöbb faluban a színművek tanulása az 1945-1970 közötti időszakra esik. Ezt az időszakot foglaltam össze falvak szerint, azokon belül kronológiai sorrendben jelzem a színművek címeit, amelyeket a falusi ifjúság betanult és bemutatott. Ugyanez vonantkozik a népi tánccsoportok és az énekkarok működésére is. A dokumentációs anyagot faluról-falura járva gyűjtöttem össze. A gyűjtés során igen sok volt szereplővel találkoztam, akik készségesen voltak segítségemre. El kell mondani azt is, hogy az összegyűjtött képanyag, a volt szereplők visszaemlékezései, a Népújságban és más sajtótermékekben közölt adatok együtt sem nyújthatnak teljesen pontos képet arról, hogy mi minden történt a múltban az öntevékeny művelődés területén falvainkban. Ezért ezt a munkát nem lehet teljes, hű képet nyújtó műnek tekinteni az adatok hiánya miatt. Ma már majdnem lehetetlen volna felsorolni falvak szerint mindazoknak a nevét, akik e nemes munkában részt vettek, hiszen számuk több százra terjedne. A felsorolás helyett beszéljenek a régi fényképek, már csak azért is, hogy a sok volt szereplő gyerekei, unokái példaképül vehessék elődeiket, és ezáltal könnyeben megérthessék, hogy ők is sokat tettek nemzeti létünk megmaradásáért, anyanyel128
