Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)

Kétnyelvűség és anyanyelvűség

Kétnyelvűség és anyanyelvűség a kis nyelvek régiójában

(Vörös Ottó}

Področje, ki ga danes z zemljepisnega vidika zmotno imenujejo vzhodno-srednja Evropa, v prešnji znanstveni in politični literaturi pa le srednjo Evropo ali notranjo Evropo, velja z nacionalnega, kulturnozgodovinskega in jezikovnega vidika za posebno regijo. Na tem področju so se delno zaradi zemljepisne razčlenjenosti, delno pa zaradi političnih meja, ki iz te razčlenjenosti izvirajo in jo križajo, izoblikovale kulture, ki nosijo vrednote zahodne kulturne sfere. Svoj nacionalni jezik so ohranile kljub velikim zunanjim pritiskom in so ga uspele vsaj na področju svojega dela in življenja uveljaviti kot prestižno inačico.

Pomeščanjenje ter politične meje, ki so se izoblikovale po vojnah, so ustvarile povsem novo situacijo. To je tudi na področju uporabe jezika povzročilo spremembe. Uporabniki jezikov, ki so imeli prej manjšinski status, so zdaj dobili možnost državotvornosti, spet druge homogene jezikovne skupnosti pa so se ločile, razkropile. Te spremembe so korenito preoblikovale tudi jezikovno podobo področja. Novi tip večjezičnosti, ki ga je ustvarilo predvsem šolsko izobraževanje, je bistveno spremenilo okoliščine prebivalstva, ki je tudi prej bilo jezikovno v manjšini ali je živelo na meji jezikovnih regij.

Predavanje obravnava tudi nekatera vprašanja v zvezi z bistvom teh sprememb.

Előadásom színhelye és az itt és most képviselt két nép és nyelv érintettsége kapcsán bizonyára Önök számára is a címben emlitett térség az európai kontinens közepét, a Kárpát-medencét és annak környékét jelenti. Tágabb értelemben úgy is meghatározhatjuk, hogy a Fekete-tengert a Baltikummal összekötő, Ogyesszából kiinduló legrövidebb vonaltól nyugatra, a Nürnberg-Wroclaw-Kijev által meghatározható kelet-nyugati vonaltól délre, a Nürnberg-München-Velence vonaltól keletre, a Róma- Szófia-Várna vonaltól északra terül el. Korábban mind földrajzi, mind gazdasági-politikai indítékú leírásokban emlegették Belső-Európa néven. A fent körülhatárolt terület valójában mondható Európa mértani közepének. Ezen kívül azonban olyan különleges tájegyüttes is, amely a kontinens tipikus tájainak (Alpok térsége, a Kárpátok és az északi, keleti vidékek találkozása, a Balkán és a Mediterraneum) érintkezési vonalában fekszik, azaz az emberi közösségek élete szempontjából fontos klímazónák és növényzeti övék fekvése, a vízgyűjtők és vízválasztók, a hozzájuk igazodó természetes közlekedési irányok kialakulása vonatkozásában is egyik oldalról nézve ütközőpont, különböző életmódú népek találkozóhelye, másfelől az európai tájtípusokat egységbe foglaló tájegyüttes. (L. Dr. Rónai András szerk.: Közép-Európa Atlasz. 1946. Dig. fakszimile kiadás, Szent István Társulat-Püski Kiadó Bp., 1993. 13- 31). E földrajzi viszonyok a térségnek nemcsak a politikai és gazdasági fejlődésére nyomták rá bélyegüket, hanem befolyásolták a népsűrűséget, a betelepültséget (1. pl. a sajátos stájer-szlovén településformákat, a Kárpátok goráljainak vagy a keleti vidékek magashegyi pásztorainak sajátos épületegyütteseit, vagy a magyar Alföld tanyavilágát). Sajátos és más vidékektől eltérő a városok és a falvak megoszlása, a nemzetiségek, a nyelvek, a vallások, az ezekre épülő műveltség elterjedése és kölcsönhatása. A táj és a benne élő népesség egymásra hatása folytán a fent leírt egész sajátos kistájakra tagolódott, vagy még inkább azokból állt össze. Korai fejlődési szakaszában egy-egy népesség etnikai hovatartozása annak a

13