Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Repülés Oltárijóba

szárazföldi tájnak vagy szigetnek tűnő valami azzal a látszat-fenyvessel, amit az imént láttunk, mind csak úszó jégtömbök zavaros sokasága volt az északi jeges tengerben. Most már nagyon tapadt a szemem, Kanada földjének látványára éhes szemem, az alattunk elterülő látnivalókra, s így aznap, azon a járaton az utasok közül tán elsőként én vettem észre az első valódi, kopár, imitt-amott hóval borított szürke szigeteket, majd a kontinenst magát.

Ekkorra már kiosztották a kérdőíveket is, amelyeket ki kellett töltenénk, s a

vámra érkezésünkkor átadni az egyenruhás alkalmazottak egyikének. Akkor még tévesen feltételeztem, hogy a kérdőív megszerkesztői a „the customers” kifejezés alatt az egyenruhás alkalmazottakat értik. Amint leszálltunk és kisétáltunk a gépből, az első alkalmazott, akivel szembekerültem, nem sokat teketóriázott: átnézte s vehemensen áthúzta a kérdőívemet egy piros filctollal, majd visszaadta s jelt adott, hogy távozhatok a következő hivatalnok előtt álló sor végére. A kérdőívem piros filctollal való vehemens áthúzásától szorongva, rossz sejtelmekkel eltelve álltam sorba az „immigration officer”-ek soránál, besorakozva svájci ismerősöm mögé, s még válthattam vele pár szót, mielőtt sorra került. Amint kiürült egy hely a legközelebbi pultnál, az ott dolgozó „officer” odaintett, kérte az útlevelemet, s elkezdett szorongatni kérdéseivel. Rosszat sejtettem, ám a végén mégis áldását adta „bevándorlásomra”. Jó, hogy előre felkészültem arra az eshetőségre is, hogy kéri a repülőjegyemet ellenőrzésre, hogy az igazat mondom-e neki ottlétem hosszáról. Még a repülőn kikerestem útiszótáramból a megfelelő szót, a HIBÁT, a „miszték” szót, s így mindjárt felhívhattam a figyelmét arra, hogy a dátum-„misztéket” a jegyemen későn, már a repülőn vettem észre, de majd intézkedem.

Kanadai vendéglátóim egyikével: a húgommal

A FODRÁSZSZALONJÁHOZ KÖZELI PARKOLÓBAN,

Markham ban