Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Munkások és tulajdonosok

ben a kocsit ténylegesen használja. Hisz a napi tíz óra munka után örül, ha leheveredhet a teve' előtti pamlagra, s bekapcsolt tévé mellett alhat egy jót, amíg a húgom hazaérkezik az ő munkahelyéről.

A fodrászszalonban a húgom a munkaeszközök tulajdonosa, főnök, munkavezető, de munkás is, sőt takarítónő is. O dolgozik ott a legtöbbet. Két munkásnője is van: Leng, a vietnámi-kínai asszony és Fariba, a perzsa nő, de vannak napok, amikor egy munkással vagy egyedül dolgozik. Ilyenkor hárul rá a takarítónői munka is, ha csak nem jön be John, a férje uzsonnaszünetben vagy munka után és szelíd mosollyal az arcán el nem sepreget a húgom helyett. Szalonvendégei többsége már jó régi ismerős, akik a szalonjába, mint valamilyen asszonyklubba járnak. Vagy mint az orvoshoz, fogorvoshoz, előre megbeszélt időpontban, hogy ne kelljen sokat várakozniok, s hogy a szalon kapacitása is lehetőleg minden nap egyformán ki legyen használva. A sógorom becslése szerint, ha elég sok vendége jön és ha a hajvágáson kívül a hajukkal való foglalkozási lehetőségekből többre is igényt tartanak, a húgom is annyit megkeres, mint ő. Azzal a különbséggel, hogy ez a bevétel a húgomnál egész éven át befolyik, míg a sógorom csak az építkezési idény nyolc hónapjában van az útépítő „company” kötelékében, a négy téli hónapban pedig tetszése szerint vagy szabadságon van, vagy pedig magánvállalkozóként hóekével havat tol. A „Crupi & sons

... A NAPI TÍZ ÓRA MUNKÁTÓL ANNYIRA ELFÁRAD, HOGY KEDVES VENDÉGEI JELENLÉTÉBEN, AKIK ÉPP LETELEPEDTEK A TÉVÉ ELŐTTI PAMLAGRA, LETELEPEDIK A SZŐNYEGRE S ÉDES ÁLOMBA SZENDERÜL.

(Ilyenkor álmában hajléktalan?)