Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
A markhami németek és egyéb egzotikumok
intelligens és nagyon vallásos volt, már az első napon megismerkedtem. Nem értem, hogy fért meg egy testben az intelligencia és a vakbuzgó, mély ájtatosság, szentfazékság. Az viszont világos, hogy ezek az erényei szépkeveset nyomtak a latban hibáival szemben, és mitsem segítettek rajta az életben. Nem volt eléggé barátságos, vagyis keveset csevegett és nem hízelgett a szalon vendégeinek, sokat dohányzott és kerülte a munkát. így hamar utcára került., túl hamar, még mielőtt bibliai témákról beszélgethettem volna vele. Sajnáltam tűi korai távozását, mert készültem e beszélgetésre, a „Do you know the Bibiéi” című könyvecskét olvasgatva. Faribával, a húgom Lucie utáni és helyetti perzsa, vagyis iráni alkalmazottjával két-három héten keresztül ismerkedtem, társalogtam, s az elutazásom előtti napon eljutottunk a címcseréig is. Egy Kelly nevű huszonkét éves lánnyal is elbeszélgettem a markhami szabadtéri falumúzeumban, ahol ez a Kelly leendő archeológusként, szinte mindentudóként beszélt minden ott láthatóról. Ugyanott, a múzeum területén felállított kovácsműhelyben Bili Wodell-lel, a hagyományos kovácsmunkát bemutató önkéntes múzeumi alkalmazottal is ismerkedtem, de se Kellyvel, se a kováccsal nem cseréltem címet, csak a róluk készült fotók színes fénymásolatával leptem meg őket pár nappal később. Villámgyors ismerkedésem volt egy negyvenhét éves újságkihordó nővel is, koreai „földim”, ki a sógoromat mindig olaszosan „paesano”-nak, földinek hívja, mindenes boltocskájában, egy szombat délelőttön, Markham jubileumi ünnepe napján. Ebből az ismerkedésből címcsere is lett, koreai jó memóriájú „paesanom” szeme láttára, de hogy lesz-e ebből a címcseréből legalább levelezés, az csak rajtunk múlik, de elsősorban rajtam. Faribával, a húgom szalonjában való összetalálkozásunk első napjától hetekig kerülgettük egymást, mint macska a forró tejeskását. Nekem most van valakim Európában, gondoltam, s lehet, hogy neki is van valakije itt, ám ez nem akadályozhat meg bennünket a kölcsönös szimpátia, az egy húron pendülés, lelki közelségünk kifejezésre juttatásában. Együtt bújtuk a horoszkópos, majd az álmoskönyvet, majd Kahlil Gibrán jordániai költő egyik könyvét. Tetszett neki, hogy legalább egy kissé ismerem ezt az általa sokra tartott bölcs embert, s hogy fel tudtam idézni neki egyik könyve címének legalább a töredékét. Megnéztük a könyvben található 57
