Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
Shopping Oltárijóban
azért szeretnék, így e közös shoppingolásunk után otthon adott száz dollárt, hogy vehessek magamnak ezt-azt. Gondoltam, ez lesz majd végül is az összes ajándék, vagy ennél nem sokkal több, de nem sokat törődtem vele, hisz csak látogatóba mentem oda, s nem azért, hogy pénzt vagy ajándékot kapjak. Ezúttal tehát, amikor először mentem oda egyedül, s amint a „1 hour photo” feliratú standtól elhoztam a szombaton leadott filmet előhívatva, meg hozzá egy sorozat róla készült fotót, azután sorra felkerestem ott a bevásárlóközpontban néhány érdekes boltot. Erős jellemként mindenütt betartottam az aranyszabályt: „Mindent megnézni, semmit sem megvenni!”, míg végül az „Everything for 1 dollar shop”-nál elgyengültem, s vettem néhány felettébb olcsó dolgot, amelyeket nagyon hasznosnak és szükségesnek gondoltam. Például négy darab különböző keménytáblás kötésű, naplónak való füzetet, melyeket végül is mind otthagytam a sógoroméknál, mert be kellett tartanom a nagy pakkom húsz kilós, és a kézipoggyászom nyolc kilós súlykorlátozását. Továbbá vettem a „1 dollar shop”ban két paradicsomlé-konzervet, amiből a „klamato”-ból készíthető, „cezar”-hoz hasonló „Bloody Marie” nevű koktélt lehet készíteni, azzal a módosítással, hogy én még öntettem hozzá otthon édes fehér bort is, vagy csak édes fehér bort, mert közben a Smirnoff vodka már elfogyott, vagy éppen coca-colával szottyant kedvem inni. Ezen kívül mangószörp-port is vettem magamnak abban a másik, önkiszolgálós, önmagámnak kimérős boltban. Ettől kezdve napról napra azt iszogattam, vízbe vagy még szívesebben „Alpine snow” nevű üdítőitalba keverve. Egyszer vett nekem a húgom szójatejet is. Azt az egy litert napokig iszogattam, szépen beosztva, azt is kevertem néha sörrel vagy coca-colával, gondolva magamban, hogy túlszárnyalom a kanadaiakat a mindenfélét mindenfélével keverésükben. Node még az egydolláros boltnál tartottunk, ahol vettem töltőceruzát is, melyből otthon - mármint még a Snider drive-on - hamar kifogytak a grafit betétek, s amikor újakkal töltöttem fel, már használhatatlan volt. Mondta is erre az öcsém: „Ne gondold, hogy olyan jó üzletet csináltál ezekkel az egydolláros portékákkal! Amiért csak egy dollárt kérnek, az nem is ér annál többet, vagy pedig még annyit sem. Értük pénzt kiadni sem érdemes.” Én pedig, amilyen szkeptikus vagyok 47
