Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Önálló felfedező útjaim Markhamban

elég sokáig ott leszek: hat vagy tíz hétig is akár, ha nem sikerül elintézni visszareptetésemet a hatodik hét vége felé. A húgom is bátorított, hogy csak nyugodtan válasszak ki néhány könyvet , s ha nem tudom kifizetni, tetessem őket félre, s ő majd másnap elvisz oda kocsival és kiegyenlíti a számlát. Már előre repesett a szívem a mérhetetlen boldogságtól, mint szegény Alan Fordnak az azonos című képregényben, amikor kiemelik őt a gazdagok a büdös kis virágüzletből, elveszett rokonukat vélve felfedezni benne, s hirtelenjében kitárul előtte a szemet-szívet kápráztató lehetőségek világa.

Mögötte a lakótelep: félkész házai bevonva

KÉK SZTIROPORHAB-SZIGETELÉSSEL, MÉG ARRÁBB: A MÁR LAKOTT HÁZAK (LAKÓIK NYELIK A SOK PORT,

SZÉP kilátásuk: az építkezés, leendő szomszédaik LEENDŐ HÁZAI, ÉPÜLŐFÉLBEN)

Másnap az egész ott eltöltött időre kerékpárt is kaptam a fenekem alá, meg egy jobb, vakus fényképezőgépet, továbbá mobiltelefont, hogy a hűgom könnyebben őrködhessen lépteim és cselekedeteim felett. így felszerelkezve most már nagyobb lendülettel vethettem bele magam Markham megismerésébe. De ez kevésnek tűnt, amikor fölfedeztem a térképemen: Toronto olyan közel van, hogy biciklivel is elérhető. Első próbálkozásom alkalmával csak a tizennegyedik sugárűtig sikerült elbicikliznem. Második próbálkozásom viszont már látványosabb sikerrel járt. Elértem a Toronto kezdetét jelölő tábláig, s onnan még bekarikáztam

A McCowan road mentén egy új lakótelep

ELSŐ „FULLY DETACHED", AZAZ TELJESEN BEFEJEZETT HÁZA

17