Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
A sógorom olasz rokonainál
azt a néhány idegent, aki közibük vegyül. Rozália másnap még barátságosabb volt irántam, s hívogatott, menjek fel vele és a barátnőjével a holland ház lapos tetejére nézni a csillagos eget és beszélgetni. Akkor ott, abban a torontói olasz házban helyeslőleg biccegettem, tisztelve ezt az elhatározást, s ezt a hűséget a nyelvhez, nemzethez, melyhez tartozol. Ugyanakkor az egész ott töltött idő alatt mindvégig tisztában voltam azzal is, hogy a sógorom kivétel a torontói olaszok párválasztási szabálya alól, mely csak erősíti a szabályt. Bizonyára voltak, s előfordulnak még mostanában is dilemmák és feszültségek, keményebben fogalmazva nézeteltérések az ő és övéi nézetei közt. De hát az ember, legyen bármilyen nemzetiségű, szeretetvágyból választ párt magának. Szerelembe esése pillanatában pedig a legtöbb ember nemcsak vak, hanem süket is. Oda akarok kilyukadni a mondandómmal, hogy a szerelmes embert nem zavarja, hogy a szerelmének, leendő partnerének mely nyelv az igazi anyanyelve, ha van egy közös „lingua franca”, mint ez esetben - Ontarióban - az angol nyelv, mely nyelvet mindketten elég jól beszélik, s amely nyelv utódaik anyanyelve lesz, miközben tényleges anyanyelvűket mindketten jó mélyre süllyesztik, mint Gordon szomszéd, mint G.L. hazánkfia és felesége, az intimitásba, a tudatalattiba, az angol nyelvtenger legfenekére, s hagyják, hogy föléberakódjon a feledés süket homokja. Ez is Kanada, ez is Oltárijó, a feledékeny, feledni vágyó vagy feledni kényszerülő tömegek űj hazája, ahol tanulni vágyástól, tanulni kényszerüléstől fűtve iparkodnak mielőbb megtanulni új nyelvüket, nemzeti hovatartozásukat, mindenekelőtt pedig biztosítani tanulják önnön biztos megélhetésüket, s utódaik megélhetését. Az készteti aztán őket nagyobb mobilitásra: ahol jobbak a megélhetési lehetőségek, oda vándorolnak, odahagyva megszokott otthonukat. Lehet, hogy idővel a maradiaskodó torontói olaszok is kitépik új hazájuk új földjébe mélyre eresztett gyökereiket, s ők is vándorolni kezdenek, mint a kanadaiak többsége. Idővel aztán mi is átvesszük tőlük a stafétabotot, a vándorbotot, s mi is felkerekedünk, mint a szárnyashangyák, s minden régi kötelék szétzilálódik majd... 125
