Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Kovács Attila: Menekülttáborok és befogadó központok Szlovéniában
a többi menekülttől, Magyarországról vagy Jugoszlávia más köztársaságaiból nagyobb számú menekült érkezett, és az újonnan érkezettek elhelyezése romba döntötte a terveiket. Ennek ellenére az államvédelmi hatóság embereinek sikerült Szlovénia területén 65 menekültet beszervezniük. A többségüket kompromittáló adatok alapján szervezték be, és csak kevés volt azok száma, akik „baráti” vagy „patrióta” alapon működtek közre. A közreműködő menekültek - a beszámoló hálót (mreža) emleget - munkájával azonban nem voltak megelégedve az államvédelmi hatóság emberei, amit többek között annak tudtak be, hogy: „... a menekültek többsége nem valami szocialista elhivatottság végett menekült Magyarországról Jugoszláviába, hanem teljesen más okok végett menekültek és nem állt érdekükben Jugoszláviáért őszintén dolgozni.”10 Emellett egyéb objektív okok is közrejátszottak az „operatív munka” sikertelenségében. A szlovén menekülttáborokban dolgozó államvédelmis személyek korábban nemhogy Magyarországgal nem foglalkoztak, hanem „Kelettel” sem.11 Ebből kifolyólag az UDV12 munkatársai nem bírták a magyar nyelvet, tolmácsok segítségével azonban az „operatív munka” sok nehézségbe ütközött. Ennek ellenére a menekülttáborokban zajló életről elég pontos és objektív képet sikerült kapniuk, viszont amint személyes jellegű kérdésekre terelődött a szó, a menekültek gyanakodni kezdtek és óvatosak lettek.13 Az UDV által végrehajtott „operatív munka” az idők folyamán tartalmát és megvalósításának módját tekintve egyaránt változott. A magyar-jugoszláv határ szlovén határszakaszát átlépő összes menekültet (összesen 1.617 főt) az UDV szakemberei kikérdezték egy bizonyos „kérdőív”14 alapján, mely többek között a munkástanácsokról, a határok rendszeréről, a szovjet hadseregről, a szovjetek beavatkozásáról a magyar belügyekbe stb. tartalmazott kérdéseket. Emellett a jugoszlávokat érdekelték még a zalai olajmezők, a pécsi uránbánya, a magyar katonaság, az ÁVH, a bíróságok és az ügyészség működése stb. A későbbiek során azonban az „operatív munka” a kémelhárításra lett leszűkítve.15 A Jelšingradban kialakított menekülttábort 1957. május 17-én zárták be. Júliusban pedig hasonló sorsra jutott a Črnci na Apaškem polju településen létrehozott befogadó 10 SI AS 1931, RSNZ SRS, A-10-13/2, Letno poročilo DV RSNZ 1957, L oddelek. 107. 11 Kelet alatt a beszámoló a szovjet tömb országait értette. 12 Az UDV a jugoszláv Államvédelmi Hatóság szlovén elnevezésének rövidítése (Uprava državne varnosti). 13 SI AS 1931, RSNZ SRS. A-10-13/2, Letno poročilo DV RSNZ 1957, l. oddelek. 107. 14 A forrásban a kérdőívet „upitnik" néven jelölték. 15 Sl AS 1931, RSNZ SRS, A-10-13/2, Letno poročilo DV RSNZ 1957, I, oddelek. 108. 86
