Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Kovács Attila: '56-os magyar menekültek Szlovéniában
csoportja öt menekülttábort járt végig: Fehértemplom (Bela Crkva), Eszék (Osijek), Fiume (Rijeka), Abbázia (Opatija) és Gerovo. Az újságírók benyomása lesújtó volt a táborokról, hiszen több külföldi újságban „menekült- vagy koncentrációs táborok” címmel jelentek meg az írások. Mindezek ellenére az ENSZ jelentése szerint a jugoszláv menekülttáborok megfelelő feltételeket biztosítottak a menekültek számára.87 Egyébként az ENSZ-hez hasonlóan a jugoszláv menekülttáborok ellátottságát a magyar hazatérési bizottság, amely a menekülteket igyekezett a visszatérítésre rávenni, szintén jónak minősítette.88 A jugoszláv hatóságok 1957 márciusára igyekeztek a táborlakókat foglalkozás szerint csoportosítva elhelyezni. A Mataruška Banja táborban gyűjtötték össze az „értelmiséget”: művészeket, újságírókat, irodalmárokat, közel nyolcszáz főt. Vrnjačka Banja és a hírhedt Gerovo táborokban helyezték el a jobboldali pártokhoz tartozókat (!), a „terroristákat és hangoskodókat”, akik megközelítőleg ezerötszázan voltak. A bánáti Fehértemplom (Bela Crkva) településen viszont a kiskorú gyermekek számára létesítettek tábort, amely az egyik legjobban berendezett tábornak számított. A Jugoszláviában létesített menekülttáborokkal kapcsolatosan a magyar hazatérési bizottság munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy azokban a táborokban, ahol az ellátás és a komfort alacsonyabb szintű volt, ott a hazatérési hajlandóság is nagyobb volt, mint a jól berendezett turistaközpontokban.89 A menekülttáborok száma változó volt és összefüggött a menekültek érkezésével, illetve számbeli növekedésével. 1956 novemberében és decemberében csak néhány befogadó központ és tábor működött az ország területén.90 1957 januárjában viszont, amikor ugrásszerűen megnőtt a magyar menekültek száma, újabb menekülttáborokat rendeztek be. Főleg turisztikai objektumokat, szállodákat bocsátottak a menekültek elszállásolására. Egy 1957. március 18-án készült felmérés szerint Jugoszlávia területén 40 menekülttábor, ill. átmeneti vagy tranzit tábor (prehodno taborišče oz. prehodna ali sprejemna postaja) volt. A legtöbb tábor Szerbia területén feküdt, szám szerint 17. Szintén sok tábornak adott otthont Horvátország, elsősorban a Kvarner-öbölben található szállodákat alakították át menekülttáborokká. A Horvát Föderatív Népköztársaság területén az összeírás szerint 15 87 Kovačevič Katarina: Madarske izbeglice u Jugoslaviji 1956-57. godine. 103. 88 A. Sajti Enikő: Ötvenhatos menekültek Jugoszláviában. 206. 89 Mürber Ibolya: Az 1956-os magyar események hatása a jugoszláv-magyar kapcsolatok alakulására és a menekültkérdés. 76-78. 90 1956. december 15-én 7 menekülttábor, ill. befogadó központ működött Jugoszláviában (Kovačevič Katarina: Madarske izbeglice u Jugoslaviji 1956-57. godine. 102). 44
