Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Paušič, Olga
PAUŠIČ, Olga HA A LÉPÉS MEGÁLL Ha a lépés megáll - legalább néha - hallhatnád a gondolatok csendességét, a szív suttogását, a vér énekét és éreznéd a lélegzést, amely serkenti a lépteidet. Ah, nem sietsz, sietsz, a másodpercek aranyat érnek... évről évre fejvesztve sietsz, EGYEDÜL; de hova? A tükörben egy képmás, szürke, megtört arc, furcsa tekintet: ez vagyok én valójában? Nézel az idegen szemekbe, mérges ajkakra, borostás arcra, és arra a véletlen ráncra a homlokon, amely véletlenül kinyílik, és belőle ellenségesen hallatszik ki egy titokzatos hang: csak siessél, siessél, úgyis hozzánk vezet az út. Belépsz a bankba és remeg a kezed, a pénz az, ami felpezsdíti a vért! beülsz az új autóba és száguldasz... gyorsan, gyorsabban... a lelked nevet! Az agy hullámzik, az igazság szürke tengere rögzíti a hazugságokat: hős vagyok, gazdag vagyok, a szerencse mellettem áll! Az arany búzatengert elhagyva a Honda a pokolba visz; a szív kétszázat dobban, a szemeket befedi a köd, egészen eufórikus vagy ebben a féktelen száguldásban... Gondolatok nélkül, óhajok nélkül, sietsz előre, egyre messzebbre — hogy ne lásd a búzatengert, az erdőket, a fehér madarat, amely az árokban békát keres, feleslegesen, mert szemétdombbá vált az árok. 49
