Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Kardoš, Štefan
TEREMTMÉNY I A férfiszívben valami furcsa teremtmény búvik meg, alattomosan elrejtve az ismeretlen szóban, mint a tenger, amely a Holdra kapaszkodik, közben a parton istállót épít. Most úgy mutatkozik, mint egy dacoskodó, majd átveszi a szív teljes alakzatát, nem hajlik meg, hanem uralkodik, habár mindenre sóhajtozik: A% ördög vigyen el! Este káromkodtunk az üres üvegek láttán, és mindenkit elküldtünk a pokolba: Szűzanyám, ki is a bűnös ezért a szabotázsért, és hol van a világon a legszebb mosoly!- O, kedvesem a legszebben mosolyog, poharakat - barátaim -, ürítsük érte, amely felmelegít. 54
/
