Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Versek - Huzjan, Štefan

A fényből fényként érkezel, és fényként térsz vissza a fénybe.

Jókedvvel kékvért keresve indult az Új világba. Csalódottan, összetörtén piros vérrel tért vissza a Régi világba.

Véres szemei mutatták neki az utat a mámorító italokhoz. A remegő kezei segítették az égető sebei öntözését. Szemeivel égi magasságokig elvezet.

A gyógyszerek hatására az ember a sarokban ül. A pszichiátria nem az ő miliője.

Még reménykedik abban, hogy megmenti őt Isten az alkohol poklától.

Sakálok, vandálok őrjöngnek...

A bolygónk fél, iszonyodik...

A kakas a hajnak pirkadatban elkukorékolta az énekét. A gyilkosság tetthelyén vonított a kutya.

A részeg katona erőszakosan, gyűlölettel behatolt a meleg nedvességbe.

Azt követően megölte a fiatal lányt.

A golyózápor a lelket elüldözte a testből.

Feketébe öltözve zokogott érte a lélek.

A tüzes égboltra tekintettek a jéghideg szemek.

A legyek friss vérből táplálkoztak.

A koponyából kibújt az agyvelő.

A belek sárga sárban virágoztak.

Az elhunyt lélek felett sírt a gyermek, kezeivel vergődve kérte az Istent, hogy vigye el őt is erről a világról.