Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken

Barber Irena írói narrációjában az elbeszélésnek van túlsúlya; a leírások, az ábrázolás és a jellemábrázolás háttérbe szorulnak. A párbeszédek sem gyakoriak, az elbeszélő helyzeteket az elbeszélő uralja, aki az eseményekre és a szereplők közti viszonyokra összpontosít, míg a szereplők lelkivilágába nem mélyed bele.

Holec Karel elbeszéléseit a Porabje újságban jelentette meg, majd azt követően 2003-ban Andovske zgodbe (Orfalusi történetek) című kötetében ki is adta. Barbertől eltérően, ő a rábavidéki élet panoráma-szerű társadalmi-szociális metszetét alakítja ki, Holec nézőpontja másféle: Orfalu (Andovci), egy kis rábavidéki falu életének mikrokozmoszát írja le, és a valamikori nagyon is nyüzsgő falu életét tárja az olvasó elé. (Orfalu a közelmúltban még nagyon élénk falu volt, és az első rábavidéki kocsmával is dicsekedhettek lakói. De a közelmúltban bekövetkezett, kedveződen gazdasági-szociális viszonyok a lakosságot megtizedelték úgy, hogy 2000-ben csak 53 személyt tartottak nyilván. Ebben az évben Emlékművet az élőknek címmel egy sajátos emlékművet is állítottak, amelynek a kőtáblájába bele is vésték azoknak a lakosoknak a nevét, akik ekkor Orfaluban éltek.) A könyvben tíz rövidebb történetet tett közzé, orfalusi tájnyelven. Holec azokat a kis eseményeket írja le, amelyek fontosak egy falu életében, és azokat a megnyilvánulásokat tárja az olvasó elé, amelyek a közösség eredeti, egymás közötti viszonyaira vonatkoznak. Elbeszéléseinek ritmusát a férfiak, a falu különcei határozzák meg, akik a falusi mikrokozmoszukban, valamint a saját elveikben és álmaikban, belső világuk hálózatában élnek. Itt-ott ezekben a lelassult ritmusú történetekben megjelennek a női alakok, akik a gyakorlati határozottságukkal és dinamikájukkal megpróbálják mozgásba hozni az eseményeket. De ez csak rövid ideig élénkíti az elbeszélés ritmusát, hamarosan minden visszatér a megszokott medrébe. Ez a A béke és nyugalom, amely átszövi Holec elbeszéléseit, főleg annak a röghöz kötött felismerésnek a következménye, hogy még az oly hosszú repülés is leszállással végződik, hogy az út kitaposásához nem elég egy lépés, hanem sok egymás utáni türelmes lépés szükséges. Ez a mérce az elbeszélés szereplőinek nemcsak a napi és egyéb tevékenységét határozza meg, hanem a morális-etikai elveit is, amelyek kihatnak az egymásközti és társadalmi viszonyaikra is. Holec elbeszélési folyamatának megformálásánál az úgynevezett indirekt, vagyis az áttételes aktív jellemábrázolást használja fel. A szereplők jellemére összpontosít és a történésre, amelyet a jellemek különlegessége indít el, vagyis a külső viszonyok ábrázolása mellett inkább a szereplők közti viszonyok érdeklik. Ezért nem meglepő, ha alapvető elve a történet kialakításában a párbeszéd. A párbeszédei élénkek, természetesek és a népi habitusból táplálkoznak. Holec kifinomult érzékkel használja az orfalusiak nyelvét, és él a nyelvi árnyalatokkal is, amelyeket ügyesen használ fel a rábavidéki élet saját szemszögű bemutatásában úgy, hogy tartalmilag áttetszőén, „rábavidéki csendéleteket” ábrázol, éreztetve általuk a térség archetipikáját.

Tudatában vagyok annak, hogy a tájékoztató jellegű bevezető nem helyettesítheti közvetlenül az irodalmi művek ismeretét és olvasását, ezért, Tisztelt Olvasó, meghívom Ont az irodalmi antológiában közölt „irodalmi csendéletek világába”, amelyet nagy érdeklődéssel, türelemmel és szimpátiával fordított le Zágorec-Csuka Judit.

36