Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Dráma - Kardos, Štefan - Bale, Norma - Titan, Robert Felix: Sekstant (regényrészietek)
KARDOS, Štefan-BALE, Norma-TITAN, Robert Felix SEKSTANT (regényrészletek) KARDOŠ, Štefan: A hang (részlet) Az apámnak hálás voltam, hogy hazáig nem szólt semmit. Azok a kérdések, amelyek felvetődtek benne, és mindaz, ami kocsi másik ablakából látható volt, egészen lekötötte a gondolatait, nagyon-nagyon, úgyhogy neki sem volt hangulata semmilyen beszélgetésre sem. Amikor a városi autózás után megálltunk a parkolóban a bérház előtt, őszintén beismertem neki, hogy elvesztem az időben. És a meglepetéseknek nem lett végük.- Az a fontos, hogy végül is szerencsésen megérkeztetek - mondta a megérkezéskor az üres parkolóhelyen.- Megérkeztek, de vajon honnét? - méregettem a tekintetemmel oldalról.- Brnikről végül is - hangsúlyozta nyomatékkal. - Ez a te Brniked. Múlt héten a tévében láttalak benneteket, te és az a te kis... nyomatékkai jelen voltatok. Nem tudom, mi lelt téged, a labdarúgásért sosem voltál oda. A nők ezért élve fognak megenni - jegyzete meg. Aztán mindkettőnk előrevágódott a szélvédő üvegig: a hátsó kerék nekilökődött a járdának. Még mielőtt kiszálltunk, apa még kétszer bekapcsolta ügyetlenségében az ablaktörlőt, és a biztonsági övét sem tudta vesződség nélkül kikapcsolni. Ideges volt és szétszórt.- Ki van a lakásban? — kérdeztem, miközben segítettem kikapcsolni a biztonsági övét.- Betka és anya.- A kapitalista nincsen ott?- Kicsoda? - nézett rám ijedten.- Evgena.- Aha, ő! Nem, nincs. Leültünk az asztalhoz az ebédlőben. Betka és az anyám, fekete vastag szemüregüktől egészen a sápadt arcukig és még azon túl is, sírógörcsbe rándultak, egyfajta prüszkölésbe kezdve, mintha a papírt szaggatták volna. Kezdeményező szerettem volna lenni, pozitív. Megcsókoltam volna a feleségemet, de nem tudtam, hogy a pillanat és a helyzet megfelelő-e ehhez.- Jó napot! - köszönök és felemelem a kezemet, de a kezeim azonnal megállnak a levegőben, amikor elkezdenek jajgatva sírni, meglátván a gézt az arcomon.- No, jól van, meghalt az elnök, vagy mi van? - próbálok kievezni a forró vízből, de a nők csak sírnak egymást túlsikítozva, és minden kimondott szó után újra jajgatnak. Az apám, aki valamit gyömöszölve rakosgat a papírokra a konyhabútoron, a kezével mutatja, hogy lassítsam a tempómat, de nem szól semmit. Norma Bale 146
