Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Dráma - Paušič, Olga: Az árulók (ifjúsági regényrészlet)

latok miatt égnek a lámpák. Az iskola bejárata fel volt díszítve fenyőágakból font láncokkal és színes, pislákoló műanyag csövekkel.

Janko várta a tornaterem bejáratánál.- Azt gondoltam, hogy nem is jössz - köszöntötte. Egyik lábáról a másikra állt, mivel a sportcipőjében nagyon fázott. Sapkája sem volt. Tone lezárta a motorkerékpárját, levette a sisakját és a sapkáját is. Mivel meg volt nyiratkozva, rövid, sportos volt a frizurája, a vezetést sapka és sisak nélkül nem tudta volna elképzelni. Különben nem sokat adott a külsőjére, annak ellenére, hogy bőven volt pénze erre is otthon a családjának.- Először azt szeretném, ha megmondanád az igazat, aztán elmegyünk nézelődni - mondta keményen az osztálytársának. Elindultak az aszfaltos úton, az iskolát megkerülve.- No, jó, ha e nélkül nem megy - mormogott magában Janko -, de azt is nézzed, hogy én ne kerüljek még nagyobb veszélybe, mint amelyben most te vagy.

Lassan lépkedtek, nehogy túl hamar körbejárják az épületet.- Nem teszem a kezemet a tűzbe azért, de azt gondolom, hogy Nina árult el - kezdte elővigyázatosan Janko. - Még mielőtt Etike belépett volna a tanterembe, beszélgettek a folyosón. Hogy miről, természetesen nem tudom, de egyedül csak ő leplezhetett le. A többiek a tanteremben voltak.

Tone gondolta: Nina? De miért? Soha sem csinált neki semmi rosszat, nem érdeklődött iránta, ha nem lett volna az évfolyamukban, akkor észre sem vette volna. Mit nem kapott volna meg? Hogy Étikének behízelegjen? Ezt a gondolatot is elhessegette.

Nina jó tanuló volt, nem kellett senkinek sem hízelegnie ezért.- Janko, mindezt kitaláltad, így van? - kérdezte tőle.

Janko erősen ellenkezett, és kitartott a saját véleményénél.- Miért is találnám mindezt ki? Láttam őket, ahogy beszélgettek a folyosón. A továbbiakban pedig érdeklődjél te - az osztálytársa végül is így összegezte a megállapításait.

Megint hallgattak. A ködből elősejlett az öreg diófa a futballpálya szélén. A kopár fekete ágai, mint a széttárt mancsok néztek felfelé. A széllel együtt mozogtak.- Nézd csak a galambocskákat! -állt meg Janko.

Valóban, valakik az erős fatörzshöz bújva szerelmeskedtek. Összekapaszkodva álltak, a lány sóhajtozott, amit jól hallottak.- A mindenét, ebben a fagyban is... van ehhez kedvük! - nevette el magát Tone.- Ismered őket?

135