Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Dráma - Mukič, Francek: A garabonciás (regényrészietek)
ványtól és teljesen megfeledkezett arról, hogy merre is tekinget az arany bogara. A megtört szülők is az udvaron voltak. A hevenyészett boncasztal mellett egy vízzel teli nagy vödör állt. Az egyik boncmester épp kivágta Marci szívét. Kihúzta mellkasából, a vödörben lévő víz alá nyomta, majd hirtelen kirántotta a kezét a vízből. Amikor a szív, mint valami labda, a víz felszínére szökkent, erőnek-erejével újfent a víz alá nyomta. Az egészet jó párszor megismételte. Császár néni egyszerűen nem tudta mire vélni a dolgot, hisz a szív már tiszta volt, egyáltalán nem volt már szennyes a vértől. A porig alázott szülőknek majd megszakadt a szívük, hogy a boncmester-koncmester majdhogynem játszott a halott fiuk szívével. Húsos ujjaival végül megragadta a jobb sorsra érdemes testrészt és a júniusi nap felé fordítva a feje fölé emelte. Sanda tekintettel a szülők felé pillantott és démoni kajánsággal foghegyről odavetette nekik: - Látja, Loncsár elvtárs és elvtársnő, a^önök fia még legalább annyi évtizedig élhetett volna, ahányszor a sfive a ví^jelsfinére tört... A mérheteúen fájdalomtól megtört szülőknek az az érzése támadt, mintha Marci lelke még csak abban a pillanatban hagyta volna el élettelen és megbecstelenített szívét. Ich liebe dich (56. fejezet) - Tony és Marci az esti szerenádozáskor nemcsak szlovénül dalolt szíves-örömest, hanem magyarul és németül is... 1948-ban néhány stájerországi népdalt is megtanultak, amikor más szolnoki legényekkel együtt summásnak szegődtek egy kis ausztriai faluba. Egy ízben három vasi szlovén parasztlegényt küldtek egy majorba kapálni: Loncsár Marcit, Rokon Tónit és még valakit. A fiúk természetesen szlovén anyanyelvükön társalogtak. A közelükben három majorbeli osztrák lány is kapált. Ok németül cseverésztek. Marci szólt két társának, hogy neki az a fekete hajú leányzó tetszik. A stájer lányok is szemet vetettek a szálfa termetű legényekre. A sudár termetű szőkeség Rokon Tónit szemelte ki magának, s ezt a másik két kapáslánnyal előrelátóan közölte is. Tóni erre elhajította kapáját és odavetette németül a szöszkének, hogy semmi kifogása az ajánlat ellen... Előzőleg nem tudták, hogy Tóni beszéli a németet. A rövidke kínos közjáték után hamar összebarátkoztak...- Könnyed kis nyári kalandocskák...- Nem is annyira könnyedek, Tibi. Legalábbis Marci esetében semmiképp se. Az ébenhajúnak ugyanis komoly udvarlója volt, aki már el is jegyezte. A fekete gyöngyszem azonban hamar túltette magát ezen a csekélységen, és Marci is. Nem úgy a leendő vőlegény. Marci és a mással eljegyzett ara között szenvedélyes szerelem lobbant fel. Már úgy tűnt, hogy beláthatatlan következményekkel járó leszámolásra is sor kerül. A vőlegényjelölt verőlegényeket is felfogadott, akik szíves-örömest elagyabugyálták volna a magyarországi jöttmentet, aki nem átallott, ráadásul idegen földön, belerondítani komoly jegyesek szívbéli kapcsolatába...- Kettejük szerelmi viszonya ősztől tavaszig tartott, amíg a stájerföldi faluban voltak idénymunkán?- Tovább. Azt követően is, amikor 1948 novemberében hazatértek Felsőszölnökre.- Lehet, hogy Marcinak épp a fellobbanó szerelem miatt nem volt már olyan sürgős 124
