Halász Albert: Hommage a Bellosics Bálint (Lendva, 2013)

——

iisrJsSfr£.’ Ad“^ael,e

Hát hiszen jól van, éi el nem bontom, ha j megcsinyáltálok, de az is igaz, hogy se én, se cselédem rá nem lép a padójára : van elég iga! vonóm, majd csak átmennec Pálházánál.

Úgy is történt egy kerekes esztendőn át, akkor aztán saját maga veretett egy hidat a Kebelén és a gálháziak egy szép, tavaszi reggelen azt látták, hogy a nyakas D.tncs Adám a saját : hidján hurczolkodik mind»Bestül a tanyájára. Legelöl hajtotta a gulyáját egéez erdőt mutatott

ájtmkíf tármja

KTA&ASSÁKJ,.

ELBESZÉLÉS.

IRTA: BELLOSICS BÁLINT.

(Folytatás és vége.)

Nem is volt azután más titulusa, mint Nya________(____

ka» Ádám ; Így nevezte öreg, gyermek Bt egéet a’7ji[«i 8kr»k"bégyM'Mar-a',Uiinnuk «z "träähe'ésben.

Azt hurl -___„ ,

mig el nem törik. Nyakas Ádám is addig nya ____

ka«köuo;t, rri? megakadt a nyaka. Furcsa eset, j ládák,* d« megfest tt. Jágy esős esztendőben nagyon meg d**'-"* \t az istenverte Kebele patakjaié»- úgy el

j lábú harmadfű csikókat ; egész birtokol vitt a mondják j addig jár a korsó a kútra, j lábuk. Középen a megrakott holmis szekerek;

puliloros, nagy szekrények, diófa ágyak, himes toronyba összehányt ágynecnüekkei. A szekerek mellett a/, öregnek a legényfia, az Estók, nyalka vaspej paripáján, « legvégül a

: ■Md&i.aJtAiáAr-hogy sohse látták többé.; négv c-ikó által vont »z»--,. íren elül. a pénzegfáciin A galháziak art mesélték aeéltében-hoa»« TMMP a* «ag Ádém, hj. ..rcgly. ü.jsb« a ban, hogy a aovány gerencsér (dióknak minden | * b"“bo *’ * ,20Mke P*“‘

Hej, de szép darab földnek volt az ura dagasztani az agyagot. Erre aztán *a’d*- A '«.yijárol nézTe - melyet a

jele - meri a viz iz jobban azé- hmdwak ««yaaerttei Nyakieházápak kerepellek, neki

vizük elfogyott oda fönn, aztán nagy okosan Kebele vizét akarták hálóval elfogni, hogy legyen mivel sárrá

megijedt a Kebele — mert a viz is jobban reti ám a lövés, nefelejtses partot ! vágtatott a világnak és — elvitte a hidat.

— ue»i — ködbe \eszelt birtokán»< a határa. Nem is gálhází voU otl ^a*a 8en^'vei Jó darabig. Egyszer aztán K az történt, hogy adót kértek a nemestől is;1

tellik arra is a gulyából, ménesből. Telleni tellett, No háT szabad—vök—dye*—mesélniök-Á_egy- hanem hová lett az ősi szép jog, melynél fogva kiddel—fizették—meg. Most aztán, ha a gálházi fél fogról beszélhetett a nemes a jobbágygyal! i ember át akart menni a Kebelén, le kellett ke- Vége van, mindennek vége! rülnie Pélházára. Ki is mondták, hogy aj hidat Csak Adám gazda nem bánta ; majd csak vernek. Mivel mindnyájan megegyeztek, Nyakas mégis úgy történik, mind ő akarja: megfeszíti a Adám nem állott rá. Hanem ez egyszer a falu- nyakát. Fizessen a jobbágy kétszer annyit, de ő|

^ E^Ao-vuÍ' foewetf«. LíAíA

■ V-4.Ä«, ♦«£«*-«« /V» A-YJ

egy garast se! Ha Gálházátói olyan csekélység miatt el tudott válni, miért ne tudna ilyen nagy igazságtalanság elől máshová menekülni !

Az időben esett, hogy a zalamegyei Forintos Györgyék is az Adám gazda szerint gondolkoztak volt is egyazer-kétszer bizalmas szóra a nagy uraknal az öreg, de hiába.

Egy másik szép tavaszi reggelen újra készen állt az útra Adám gazda mindenestül, csakhogy furcsa kapuk nőttek éjszaka a tanyája kőró nem nyittattak meg sem szép szóra, sem ök I re. Hajnal pirossakor csak beszalad nagy lelkede, a boglyas Kata szolgálója.

— Jaj. szűz Mária édes anyám ! M szép huszárkaiona van a kapunk előtt .. .1 ki kend keresztapám. Ennyi szép legényt s tam még egy sorban! Megyek en, megnézen

Az öreg Adám éppen akkor tömött lajtékpipára, hogy pipaszó mellett végezze öbözködéat. Kinézett az ablakon és ra/, u.ordult.

— Kakas csípje meg! Ezek a leg alighanem pénzért jöttek .. No '... nem f zeh -i. most már csak azért se fizetek... igv boszantsni az embert! — Nagy mérgében föl-alá sé ifi káli a szobában, s akkora füstölt eregetett, hogy ieá slkoltott fel a belépő Jutinka asszony.

— Ugyan ugyan ember, már megic ha! lábbal kelt; meg akar fojtani azzal a leim ;;eíe& füsttel. Az ördög vigye az örökös baját.

— Az ördög vigye! Hm... hát vid sl a kapu elöl az ördögöket, majd elviszed a bajomat is.

A látottakra aslán a Julinka aaszony an is fölforrt a pulykaméreg. Kiállolt csipőre teti ke-, zekkel a kapitány elé.

cJl//fi j'.\t K\ - Jtfyr. (f

24. Nyakasháza leírása a Muraköz c. Csáktornyái hetilapban 1888-ban

24. Opis naselja Nyakasháza leta 1888 v tedniku Muraköz, ki je izhajal v Čakovcu.