Halász Albert: Hommage a Bellosics Bálint (Lendva, 2013)
emlékét, tanulmányozta és publikálta az egykézés szokását. Sebestyén Gyula39 kérésére 1906-ban átdolgozta a tanítóképzők számára készített egyetemes történeti kézikönyveinek ókori és újkori köteteit. Ezek több kiadást értek meg. Minisztériumi felkérésre tanítóképző intézeti és elemi népiskolai tankönyveket bírált el, 1911-ben az Országos Közoktatási Tanács felkérte a földrajz tanterv és utasítások anyagának szakbizottsági tárgyalásában való részvételre.40 Mindezek gazdag tevékenységének csupán egy részét képezik. Bellosics a szabadoktatás nagy támogatója volt. Az iskola falain kívül is számos oktatási feladatot látott el, hogy a tudomány eredményeit minél szélesebb körben terjessze. Életrajzában írja, hogy gyakran látogatta a Baja környéki falvakat, előadott a parasztlíceumban, a helyi Katolikus legényegyletben, de az Országos Szabadoktatási Tanács által Baján rendezett liceális előadás-sorozatokban is. Idejétől függően a város társadalmi életéből is kivette a részét, pl. két évtizedig könyvtárosa és választmányi tagja volt a helybeli Úri kaszinónak, valamint választmányi pisanja, preučeval in objavil je navade družin z enim otrokom. Na prošnjo Gyule Sebestyéna42 je leta 1906 predelal njegova dva priročnika s področja zgodovine, ki ju je pripravil za učiteljišča, in sicer za stari in za novi vek. Doživela sta več ponatisov. Na prošnjo ministrstva je ocenjeval učbenike za učiteljišča in ljudske osnovne šole. Leta 1911 ga je Državni izobraževalni svet zaprosil za udeležbo pri razpravi o učnem načrtu in navodilih za zemljepis.43 Vse to pa predstavlja le del njegovega bogatega udejstvovanja. Bellosics je bil velik podpornik ljudskega izobraževanja. Tudi izven zidov šole je opravljal mnogo učiteljskih nalog, da bi rezultate znanosti širil v čim širšem krogu. V svojem življenjepisu piše, daje pogostokrat obiskoval vasi v okolici Baje. Predaval je v kmečkem liceju, v lokalnem katoliškem društvu mladeničev, kakor tudi v nizu licejskih predavanj, ki jih je v Baji organiziral Državni svet za ljudsko izobraževanje. V kolikor mu je dopuščal čas, seje aktivno vključeval tudi v družbeno življenje mesta. Npr. dve desetletji je bil knjižničar in član odbora lokalnega t. i. gosposkega kazina oz. v današnjem pomenu kulturnega 27
