Marx Mária: Hetés. Egy nehézsorsú néprajzi tájegység népművészeti kincsei (Zalaegerszeg, 2019)

Haj- és fejviselet A leányok rendszerint hajadonfőit jártak. Hajukat középen elválasztva kétoldalt fésülték, elöl megso­­dorták a fül előtt bekunkorították, majd hozzáfon­ták a többi hajhoz egyetlen hármasfonatba. Ennek a végébe pántlikát fontak, ünnepi alkalommal széle­sebb díszes szalagból csokrot illesztettek a hajfonat végére. Az asszonyok hasonlóan befont hajukat ökölnyi kontyba csavarták. Erre vászonnal borított fakon­­tyot varrtak speciális, görbe kontyvarró tűvel, feke­te pertlivel. A kontyot az esküvő másnapján reggel varrták fel. Ha a hajfonat nagy volt, levágtak belőle. A kontyot háromrészes, színes kasmíranyagból összeállított kontyfedő takarta. A középső csík min­dig elütött a két oldalsó résztől, hátul összehúzott végébe mintásán szőtt, fehér, bolti kontyfűzőt, gal­­lagyot kötöttek, mely közel derékig lecsüngött, két vége hímzéssel és színes horgolt csipkével volt megtoldva. A lányok és asszonyok ünnepi alkalomra világos selyemkendőt kötöttek, Hogy a kendő szépen álljon, homlokuk fölött a hajtásba cirokszálat fektettek. Ha a szálat megtörték, a kendő csúcsos formájú lett. A kontyot bár szép, de egészségtelen és kényel­metlen viseletnek tartották. Felvarrása bonyolult, 28 időigényes munka volt, nem mindenki tudta ma­gának megcsinálni, általában egy héten egyszer, szombat este bontották le. Az alvást is megnehezí­tette. Ezért már a századforduló előtti utolsó évti­zedekben kezdtek áttérni az úgynevezett „csárdás" viseletre, amikor is a hajfonatot fakonty nélkül tűz­ték a kasmírfőkötő alá. A konty mellett volt egy kevésbé kényelmetlen hajviselet is, amelyet gyűjtői „gyöngyös pártaként" neveznek meg. Sajnos, adatok híján nem állapítható meg, kik és milyen körülmények között viselték ezt a rendhagyó fejéket. Hetés leghíresebb - a 19-20. századfordulón már egyedülálló - fejviselete a pacsa, egy különlegesen összehajtogatott, hímzett szélű, fehér kendő volt. Mivel néhány adatközlő még ismerte, és a gyűjtött anyagban is volt rá példa, a néprajzosok és fotográ­fusok a színes viselettel együtt is felöltöztették a nőket ezekbe a fehér kendőkbe. Ez azonban a leg­több esetben anakronizmus, a pacsa ugyanis inkább a régi fehérviselet tartozéka volt, a századfordulón már csak elvétve, esetleg nagyünnepeken viselte néhány idős asszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom