Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)

A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései

aknak adományozta, majd 1712-ben elrendelte, hogy - egyéb várak mellett - ezt a várat is, amely állítólag igen romos állapotban volt, I. Lipót császár iránti tiszteletből és hálából„L"alakúra át kell építeni. Az építkezés a lendvai vár esetében ténylegesen bekövet­kezett, és akkor kapta az építmény a mostani várkastély-formát. A 19. században a várkastély épü­letét különböző célokra használták. Egyebek mellett az uradalmi tisztvise­lők munka- és lakhelyeként tartották számon, majd néhány évig az újonnan létrejött polgári iskolának is helyet adott. A 20. században ugyancsak többször változtak a várkastély lakói, nemegyszer méltatlan célokra is felhasználták az ódon falakkal védett helyiségeket, míg a 20. század 70-es éveitől kulturális és múzeumi tevé­kenységnek ad otthont. A várban ma - állandó jelleggel - a Lendva-vidék egyik bronzkori te­lepülését felidéző tárlat, a török idők fegyverzetét és viseletét bemutató kiállítás, a Zala György emlékszoba, Gálics István grafikusművész és Gábor Zoltán festőművész munkáiból ízelítőt nyújtó kiállítás, valamint a jellegzetes hetési viseletét és hímzésmotívumo­kat bemutató kiállítás látogatható. Részlet a lendvai várkastélyban berendezett Vár a vártán című kiállításból, amely a török időket idézi fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom