Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)
A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései
15 öltött az elvándorlás. 1930 körül a községi legelő felosztása megosztotta a település lakosságát, és a közösségben mély sebeket hagyó konfliktusok sorát idézte elő. A húszas években bevezetett szlovén nyelvű római katolikus szertartásokra akkoriban a kámaházi telepesekés a Strehovci szlovénok jártak. Magyar iskolai tagozat következetesen csak az időszak első évtizedében működött, utána - a magyar tagozat párhuzamos megléte ellenére - a szlovén nyelvű oktatás dominált. A hírhedt délszláv földreform rendelkezései ellen a dobronakiak rendszeresen tiltakoztak, hiszen a magyar nemzetiségűek gyakorlatilag nem részesülhettek a kiosztott termőföldekből. A település tágabb környezetében 1934-ig mintegy 600 hold földet osztottak szét a telepesek között. A tárgyalt korszakban az egyik legjelentősebb gazdasági létesítmény a fűrésztelep volt, amelyet Toplak János vendéglős 1922-ben alapított. A téglagyár úgyszintén egyre fontosabb szerepet töltött be a település életében. A térség szempontjából nagy jelentősége volt annak, hogy 1929 őszén Dobronakon új takarékpénztárt nyitottak, így akkoriban két pénzintéA „csodatevő" Vid-kút a Bakonaki-tónál zet is működött itt. A két világháború közötti időszakban a településen mintegy ötven, rendszeres adófizető iparos tevékenykedett. A II. világháború idején - a Muravidék keretében - Dobronak ismét Magyarországhoz tartozott. A háborút követő új rendszer, a szocializmus eleinte nem sok jót hozott a falu lakossága számára; bevezették a termény- és állat-beszolgáltatást, a jegyrendszert különböző árucikkekre és élelmiszerekre, valamint a kényszermunkát. Államosították a téglagyárat, a malmot, a fűrésztelepet, valamint a magántulajdonban lévő vegyeskereskedéseket, illetve boltokat, a kisipara-
