Gábor Zoltán: Ápisz nyomán (Lendva, 1990)

A kínai fal árnyékában

nak képét rajzolta le. A gyakorlat az idő folyamán leegyszerűsítette e képet, ez pedig így, elvesztvén ábrázoló, archaikus, érthető formáját, átalakult a fang szó szimbólumává, ami egyáltalán nem emlékeztet a kezdetbeli mintájára. A homonim fang szó viszont azt is jelenti, hogy: keresni, illat, kötni és még sok más fogalmat föd. Éppen ezért a kínaiak írása zsúfolásig tele van determinatívumokkal, ami elképzelhetetlen nehézséget okoz e jelek elsajátításánál, hisz ez írásjelek száma meghaladja az ötvenezret. Nehéz, néha talán lehetetlen megjegyezni e töméntelen jelek formáit. A kínai írnokok hosszú századok során, állandóan, suo-vennek nevezett jelszótárakat, jelmagyarázókat használtak. E suo-venekben a magyarázandó fogalmak jelei jelentésük hasonlósága alapján vannak csoportosítva. A legrégibb szótárakban előforduló 44449 jel 540 csoportban található meg. Ezért érthető a kínai írnokok, írástudók nívós társadalmi helyzete és tekintélye. Ök voltak az impérium vezetői, tisztviselői és az államhatalom képviselői. A kínai nép nagy tiszteletben tartotta őket, de megalázkodó tisztelettel adózott e komplikált, neki érthetetlen írásjegyek zömének is. A »betűk — szent jelek«, hitték a kínaiak, és szigorúan tiltva volt az írott papír profán célokra való fölhasznásása.

A kínai írás fejlődése a képjeles írástól máig öt világosan észlelhető s megkülönböztethető szakaszra osztható. E folyamatnak az első három szakaszában — a KU-VEN, a TA-HUAN és a SIAO-HUAN időszakában — jelentkező írásjelek fokozatos alakulása az archaikusán megfogalmazott ősformáktól a papírgyártás föltalálása koráig nyúlik. Ebben a fokozatos fejlődésben föltűnt jelek alakzata nagyigényű, kifinomult képszerűséget ért el. Már az időszámításunk előtti 206. évben, a Han dinasztia uralomra jutása korában meg jelenik az új anyag: a papír és az eddig még nem ismert íróeszköz, az ecset. Ez a hivatalos írás a LI-SU írásjelek újszerű vonalvezetését teremtette meg. Ebből fejlődött ki a mai kínai írás, a KAI-SU is.

Az említett fejlődési folyamat szakaszain belül ösztönös, közvetlen variációk során létrejöttek a díszírások legkülömbözőbb változatai. E cikornyás formák gazdagsága, de még inkább a stílusok költői elnevezése — csodálatos írás, csengők írása, csillagok írása, felhők írása, fölséges írás, madarak írása, sárkányok írása, az arany nyílvessző írása, harangok írása stb. — a kínai nép pompadús képzelőerejének a leleményességére utal.

21