Gábor Zoltán: Ápisz nyomán (Lendva, 1990)

Varázslás

többé tegyem a piktogram írásrendszer lényegét, ezt egy indián leány levelével ilzusztrálom. A levél tartalmából kitűnik, hogy a leány egy ifjút hív vendégségbe. íme e levél értelmezése:

A szerelmes leány a levél bal sarkába a medve ábráját (A) rajzolta, törzsének totemjét, a föladó megnevezése céljából; a medve képe alá pedig a halat (B), a kedvese, azaz a címzett törzsének a totemjét. A két wigwam (CD) rajza a leány családja lakóhelyét jelöli, amely három tó (EFG) közelében található. A második sátorból (D) út (H) vezet a főútra (I), onnan újabb elágazás (J) az ifjú tanyája felé. A három kereszt (KLM) a leányt és két nővérét jelenti, akik mindhárman, elhagyván őseik hitét, keresztényekké lettek. Az egyik sátorba rajzolt kéz viszont a lány saját sátrát (C) jelzi, ahol e szerelmes levelet írta.

A további fejlődés során a neolit kori szimbólumoknak, azaz az ideogram írásjegyeknek a száma megnövekedett olyannyira, hogy minden fogalom vagy legalábbis minden kisebb gondolatcsoport egy jellegzetes jelhez kapcsolódott. E hosszantartó fejlődés oda vezetett, hogy végül minden fogalom, helyesebben minden szó egy szigorúan meghatározott formához kötődött. így születtek meg az ún. hieroglifák, a szavak képei. Ezt a rendszeres fejlődést párhuzamosan kísérték azok a formavariációk, amelyek elkerülhetetlenek az idegen hatások állandó jelenlétének a következtében, valamint a rendelkezésre álló anyagok, a kő, agyag, fa, bambusz, papirusz stb. sokféleége miatt is. Az ilyen írásjegyek, a szavak képei, amikor a gyakorlat folyamán leegyszerűsültek alakzatjuknak alapvető elemeire, elveszítették képszerű hatásukat. Ezért nagyon téves az a fölfogás, hogy a hieroglifák kizárólag a képírás jelei. A hieroglifa néha képszerű ugyan, de csak formailag és rendszeresen az alakulása kezdetén.

Hangsúlyozandó: a piktogram írásjegyek leíró módon közlik tartalmukat, azaz a képírás ábrái a tárgy képét, nem pedig a nevét jelentik. A hieroglifikus, írásjegyek mindig a szavak jelei, meghatározott hangcsoportok jelképei; tehát »szóírásnak« is nevezhetnénk, ami viszont nem szokásos.

Az ideogram írás vajúdó fejlődésének az eredményeként jelentkezett a hieroglifaszerkezet, de a hieroglifikus írás is csődöt mondott, amikor homonim szavakat kellett jelölnie.

18