Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)

IV. Vacsora utáni események

IV/5/a. ELBÚCSÚZTATJÁK A MENYASSZONYT (VŐLEGÉNYT)

1. Szűnjék meg most a hegedűk zengése,

A sarkantyúknak némuljon pengése,

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.

Zeng a búcsúszavam, hullanak könnyeim,

Mert tőletek válók el kedves jó szüleim.

Hozzád fordulok kedves édesapám,

Nézzed, könnyeimtől mint borul el orcám.

Mielőtt az atyai házadból kilépek,

Tőled drága apám bocsánatot kérek.

Bocsásd meg, ha valaha megbántottalak,

Ha valamikor is megszomorítottalak.

Hát hozzád mit szóljak kedves édesanyám?

Te voltál ekkorig fölnevelő dajkám.

Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,

Mikor búcsúzását látod gyermekednek.

Kedves édesanyám, tudom mint szerettél,

Mint gyenge virágot ápoltál, neveltél.

Jóra tanítottál, a rossztól intettél,

Most pedig mint madarat szárnyamra engedtél. Kedves nagyszüleim, ha hozzátok beszélek,

Akkor szívemben nagy fájdalmat érzek.

Kedves testvéreim, hozzátok is szólok,

Illő ez, mielőtt tőletek is el válók.

Az Isten áldását kérem fejetekre,

Olyan bőven, mint mikor harmat hull a földre.

Jó leánytársnőim (barátaim), kik eddig voltatok, Most könnyező szemmel nézek tireátok.

Szép társaságtoktól íme most elválok,

De Istentől nektek is sok jót kívánok!

82