Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)
IV. Vacsora utáni események
Konyhában sürgő-forgó szakácsasszonyok, Kik a levest annyira elsóztátok. A pokol tornácán van egy nagy vasfazék, Abban lesztek ti szakácsnők kotyvalék. Evvel köszörülöm... Hát ti ott a sarokban kukorcoló, melencecsináló, púpos hátú, repedt sarkú, forintot váró cigányok, Apulotó főördög vár már régen rátok. Csikorgó muzsikátok sem vihetitek magatokkal, Szent Péter sincs kibékülve száraz fáitokkal. Evvel köszörülöm... Megtelt már a szekerem, én már továbbmegyek, Máshol is ily duhajkodókat keresek. Begyűjtőm én a jókat és rosszakat, Szemérmes szüzeket és vén asszonyokat. Evvel köszörülöm... 2. (A Vőfély mondja:) Halljunk szót uraim! Az utcán találkoztam a halállal, Kértem, jöjjön be ezzel a kaszával. Látogassa meg, akik eddig csak hallgattak, De azokat is, akik sokat ettek, ittak. Nosza halál, végezd a dolgodat, Ne kíméld a leggonoszabbakat! (A fehér lepedővel letakart „halál" mondja egy szék tetejéről:) Köszörülöm a kaszámat, levágom a nyakatok, így múlik el a ti földi boldogságtok. 70
