Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

pádon fekete ruhájában, fekete fejkendőben, orrán a pápaszemmel. Pedig nem olvasott, csak a szája járt némán, és a rózsafüzérét szemezgette. Imádkozott. Hogy kiért-miért, az mindörökre titok marad.

Az Öregmama - így szólította mindenki - halála után, ha Fota rossz fát tett a tűzre, így fenyítették meg:- Eljön érted az Öregmama, magával visz, mert rossz vagy!

Fota kezdetben a szívére vette a szidást, később dühös lett, ha így pirítottak rá. Végül bosszút forralt a sok dorgálás miatt.

Szép, csendes júniusi este volt, amikor Pista etette a teheneket, az anyja meg kisszéket, fejőkét cipelt a nagytőgyű tarka tehén alá, hogy megfejje.

Fota azt megleste. Csak utána indult el bosszuló útjára.

Először a kamrába ment. Ott magához vette és felöltötte öreganyja fekete ruháját, bekötötte a fejét kendővel, még a szemüvegről és az olvasóról sem feledkezett meg. Igazi Öregmamának látszott, olyan ügyesen álcázta magát.

Az istállóban tovább folyt a munka.

Az öreganyónak öltözött Fota besurrant a konyhába, az Öregmama kedvenc helyére ült, s úgy tett, mint valamikor ő: biccegett, lassan szemezgette a rózsafüzért s megcsak biccegett bekötött fejével.

Pista anyja végzett a fejéssel. A kisszéket a helyére tette a jászolhoz, aztán a fejőkét két kézzel fogva elindult a konyhába, hogy a tejet leszűije, s félreöntse a kannába a tejcsarnok részét. Meg azért sietett a konyhába, nehogy a tűz kialudjon, s a lehajtott, pislákoló petróleumlámpa el ne aludjon.

64