Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
csendet, amely oly nagy volt, hogy az anya is elcsodálkozott.- Olyan jók vagytok! Nem is tudom, hogy miért. Júniusban már Péter megunta az iskolát, azt mondogatta mindenkinek, nem jár ő őszre iskolába, helyette munkába áll.- Elmegyek Zágrábba a bátyám után. Ő majd betanít a hordárságba. Mert a hordár úriemberként él: menzán kosztolódik, ha meg nagy emberek csomagjait hordja, az étterembe megy enni négyfogásos ebédet. Az ám az élet! Annyira eldicsekedett mindenkinek, hogy aszerint hívtuk.- Hordár ide!- Nosač broj dva! Én már hallottam a Szajna-híd alatti művész hordárokról. El tudtam gondolni, milyen egy zágrábi hordár sorsa. Kérdeztem is tőle:- Tudod azt a nótát? Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér.- No, hát a te szakmádban sokszor kell ugrani, még többször megaláznak a megszolgált pénzért. Őt nem lehetett megingatni a hitében! Otthon is buzgóbban dolgozott. Szombaton az egy évvel fiatalabb leánytestvérének, Irénnek már déltájban lelkesen adogatta a pataki kétlábú székre a szennyest és ugyanolyan lelkiismeretesen rakta a tisztára mosott fehérneműt 46
