Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
romszor guggolva kerülte meg Vendelt. Kérdezett, harapott. Vendel, mint a búzakazal körül a veréb, egy lábon ugrált, szájába dugta megharapott maszatos ujját és kiabálta:- Nönöllit ettem! Nönöllit ettem! Nönöllit ettem!- Szóval dödöllét evett, azért nem lehet megbabonázni - törülgette Lenke a száját, meg a fogait is. - Erre igazán nem számítottam. Nevettünk, de most mindkettőjük rovására. Délután mi, negyedikesek, lézengtünk az utcánkban. Marék Pistának a házánál a többi arrajáróval együtt megálltunk, mert Pista a szokottnál hangosabban beszélt.- Van Babi is meg csunta is. Csak gyertek velem! A két cigányasszony és a cigánygyerek ment a gazda után a gazdasági udvar végébe. Ott megcsördült a lánc, és egy közepes nagyságú kutya vicsorította el magát. Pista magyarázott.- A csunta ott van a kutyánál, a kutya neve pedig Babi. Eljönne hozzátok, megismerkedni veletek, de nappal láncra van kötve, a lánca meg rövid... A cigányok nem voltak láncrakötve. A kapu felé szaladtak, onnét az útra. Majdnem feldöntöttek bennünket. Csak a harmadik ház előtt lassítottak le, de oda se mentek be. Ekkor már nemcsak mi, az utcabeli negyedikesek álltunk a ház előtt. Sok felnőtt - leginkább az utcabeliek vagy az arra járók - verődött seregbe ott. Lajcsi apja frissen jött, de már a szavát hallatta:- Az új Jugoszláviában betiltották a kéregetést. Van munka, dolgozzon mindenki, akkor, ha szűkösen is, de megélünk. 34
